Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

esetében még vannak legendás népnevek (pelasg, kár, thürrén, leleg). A világ jelenleg legősibbnek gondolt nyelvét, a protoeufráteszit a sumer­ben megmaradt toponímek: városnevek alapján rekonstruálják (Úrim, Uruk, Larsam, Adab, Lagas és Zimbir). A talán még korábbi prototig­riszi- t vagy ba-na-na-l a sumerben használt közszók és személynevek alapján (Inana, Iskhara, Kubába, Zabába, Aia, Bunene, Igigi). Ezekben a kérdésekben a legrövidebb "visszapillantási idő" is jóval több, mint egy-két évezred! Nincs tehát tudományos ok arra, hogy "...a bizonyításra szolgáló források késeiek (XI— XIII. század)" az avar kori "magyarok" kimutatására. A kérdést nehezíti, hogy esetünkben nem idegen etimológiájú, hanem éppenséggel azonos nyelvű, de feltehetően korábbi, avar kori, az ómagyarhoz viszonyítva "ősmagyar" réteg kere­séséről van szó. Szádeczky-Kardoss meg is írta, hogy a magyar névadású helynevek a római kor vége és a 11. század között bármikor keletkez­hettek, nemcsak 876 után, de írásos források híján ennél pontosabb keltezésük nem nagyon lehetséges. (A kérdéshez lásd még 9.7.!) Ennek ellenére a felfogás ma többnyire az, hogy a Kárpát-meden­cében a honfoglalás előtt sem elomagyar nyelvű nép, sem helyneveik nem mutathatók ki (legfeljebb a 862-től meginduló portyázások-kalan­dozások nyomai), az új uralmi rend 895-től a települések neveinek te­kintetében tabula rasa-í teremtett, és ezt követően létesültek a puszta személyneves és törzsi helynevek. Persze, a tabula rasa-ügyben fel kell tenni azt a kérdést, amit Szabó János Győző így fogalmazott meg: miért van az, hogy a hódító honfoglalók nem juttatták érvényre névadási szokásaikat erőszakos, hatalmi úton olyan kiemelkedő törté ­589 nelmi csomópontokon, mint Csongrád, Esztergom, Visegrád, tehát ilyen fontos helyeknek miért nem 895 után adott és magyar (finnugor) neve van? A válasz: azért, mert ezek a magyar nyelvbe már 895 előtt itt átvett, 895-ben már a magyar szókincshez tartozó helynevek. A kérdés másik szempontját Kosztolányi Dezső írta meg: egy Prágában tanuló magyar diák Kosztolányinak írott levelében megemlítette, "...hogy a Csallóköz ősmagyar községeit már az új uralom első évében cseh névre keresztelték át, de mi ezer év óta nem gondoltunk arra, hogy Visegrádot a nyelvünkön nevezzük el." A falunevek kontinuitása így csak 895-től lenne lehetséges, a fog­lalkozásnevekből képzett falunevek pedig vagy a 10. századi fejedelem­ség rab népeinek (akik részben a késő avar kori főnökök rab 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom