Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

szolganépeinek, az ш-екпек az utódai voltak, vö. Kézai, Függ. 11,1.!), vagy az 1000-től életre hívott intézmények szolgálónépeinek a lakóhelyei, azok nevei lehetnek, és közöttük szláv, finnugor/magyar és török eredetű nevű iparos települések egyaránt vannak (Acs, Fazekas, Fonó, Szűcs stb.). Mai felfogás szerint a magyar helynévi anyag tipológiailag nem mutat olyan jellegekel, amelyekből egy korai, az Árpád-koritól eltérő és annál korábbi (tehát késő avar kori) magyar rétegre, és ezen át a magyarságnak akárcsak egy évszázaddal 895 előtti jelenlétére lehetne következtetni (lásd az 576. j.!). Ez a tétel azonban csak akkor érvényes, ha valóban 895 volt a határ az ősmagyar és a korai ómagyar nyelvállapot között, amely 895-ös határt éppen arra alapozzák, hogy ekkor érkezett a magyar nyelv a Kárpát-medencébe; a bizonyítás tehát egyszerű circulus vitiosus. Arról van tehát szó, hogy egy 1055 után dokumentált nyelvi anyag tipológiai jellegei mind 895 utáni sajátosságok-e, vagy vannak közöttük, amelyek akár 895 előttiek (is) lehetnek. Nem tudni, hogyan lehet egy évnyi pontossággal keltezni olyan nyelvtörténeti változásokat, amelyek forrásai ennél az évnél (895) 100, 200, 300 évvel későbbiek. Nyelvfejlődési — és egyben geográfiai — választó-c tehát 895 a magyar történetében? (E kérdésekben amatőr lévén, nem hisszük, hogy a nyelvi, ráadásul korszakos változások egyik napról a másikra, három hét, vagy három hónap alatt következnek be.) Tény, hogy a kutatás főleg a személy-, törzs- és a népnevekből levezethető helynevekkel foglalkozik, az egyszerű apellatívumokkal csak alig-alig (lásd 2.6.!). Ezt egyébként már Kniezsa megállapította: a kutatók nem foglalkoztak a térszíni formák neveiből, növénynevekből és egyéb szavakból alakult, a többiekhez hasonló képzésű helynevekkel, amelyek több kutató szerint is a 11 —12—13. században keletkeztek, a 10.-ben pedig nem (vajon miért nem?). A tendencia "bocsánatos bűnként" ma is • 594 y folytatódik. A törzsnevekre épített allamrendezesi elv (a jobbágyok 1000 előtt megkezdett széttelepítése) nagyon is ingatag alapokon áll: a harcos jobbágyok széttelepítése esetén ugyanis az éppen divatos fegyver (a kétélű kard) lelőhelyei (tehát az ilyen karddal való temetések sírjai) elő kellene, hogy kerüljenek törzsnévi helynevek mellett, azokkal kapcsolatban is. Kiderült azonban, hogy egyetlen ilyen előfordulás sincs! Másrészt az is kiderül, hogy nem nagyon tartatik be a szabály: a toponímia kutatásában a kronológiai szempont mind az etimológiai, mind a tipológiai szempont fölé helyezendő. 94