Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

gyár, 78 ismeretlen, 35 török, 14 német, 9 héber(!), 30 szláv, 7 görög, 2 latin, 3 talán iráni etimológiájú nevet találni. Ilyen összetételű forrásanyag természetesen nem adhat választ a finnugor eredetű magyar helynevek adásának igazi történetére. De megemlíthetjük Györffy György felfogását is: "A helység nevének eredetével csak akkor foglalkozom, ha ez a helység történetét gazdasági vagy társadalmi szempontból megvilágítja (pl. törzsnévből vagy foglalkozásnévből képzett helynevek esetében, mint Megyer, Gerencsér stb.)". A történeti vizsgálódásokból tehát jószerént teljesen kimaradt az az óriási mennyiségű helynév, amelyekből egy csekély válogatást igyekeztünk adni (lásd fentebb, 2.6.!). A térkép-vita ellenérveit — amelyeket László Gyula egyik fő bizonyítéka ellen fogalmaztak meg — kikerülendő, a Bona által összeállított kora avar és késő avar kori, valamint a Kiss Attila által készített 10— 11. századi lelőhelytérképeket kell összevetni Kniezsa István és Glaser Lajos remekbe szabott térképével! A Dél-Alföld 10. századi leletanyagával foglalkozó, Bálint Csanád által összeállított honfoglalótípustérképek egyébként a dolog objektivitásának megfelelően pontosan egybevágnak Kiss Attila elterjedési térképeinek adataival (bizonyára végrehajtva a szükséges korrekciókat). Ugyanez a helyzet Kovács László kardtérképével is. A Székelyföldet leszámítva, a térképek meglepő egybevágást mutatnak a történeti magyar nyelvterülettel. Alaposabban megnézve őket, kiderül, hogy akár a kora, akár a késő avar kori elterjedési térkép jobb egybevágást mutat, mint a 10. századi (amelyen a lelőhelyek zöme nem Hampel-féle A, hanem a köznépi réteg). Nem felel meg ezeknek a tényeknek az a megállapítás, hogy a törzsnevek által meghatározott és a Kniezsánál meghatározott 11. századi magyar nyelvterület lényegében azonos kontúrokat mutat: a nyugati gyepű, a Szerémség, a Hegyentúl, a Mezőség és a Dél-Dunántúl esetében ugyanis (megannyi kritikus területe a honfoglalás eseményeinek, a korai Árpád-kornak, a legkorábbi forrásanyagnak) a kontúrok nem azonosak. Ez a jobb egybevágás remekül kiderül a tágabban vett Középső-Maros-völgy (beleértve a Mezőség és a Küküllő vidék egy részét is) lelőhelyei esetében, ahol nagyon kevés a 10. századi honfoglaló anyag. A korai és késői avar lelőhelyek viszont pontosan a Kniezsa által megállapított tényt fedik: ő ugyanis egész Erdélyben — elszórt pontoktól eltekint85