Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

ve — csak itt lokalizált magyar helynévadást, magyar ethnikumot, amely magyar ethnikum a nazálist őrző helynevekből ítélve (lásd 2.11.8.!) a területen már a 10. század közepe előtt jelen volt, és egykorú egészen szórványos és bizonyára honfoglalás előtti szláv szórványokkal. Ez a hármas, sőt négyes egybeesés — korai avar, kései avar, 10. századi köznépi anyag, 10—12. századi, egészen biztosan magyar ethnikai állapot —, egybevetve a mezőségi magyar nyelv zárt és archaikus voltával, egyértelművé teszi, hogy ez a 11. századi magyar ethnikai állapot nem származhat a 10. századi honfoglalóktól, kizárólag csak az avar kor eredménye lehet. Ez az ősi magyar mezőségi lakosság eredetileg még keletebbre is élt, a székely Mezőségen (Marosszék), amire a bizonyíték a két Homoród folyó magyar eredetű neve (a Székelyföldtől messze erednek, de ott egyesülnek), továbbá a következő megfigyelés: "Elképzelhető-e, hogy a Székelyföldtől mindenütt közvetlen nyugatra élő lakosság a két szék későbbi nyugati határán állapodott volna meg, amikor itt semmi természeti tényező nem állta útját és nem vetett gátat terjeszkedésének?" Erre a következtetésre vezetnek a székely Mezőség régi típusú, székelyek előtti, kirívóan magyar névadású, de alkalmanként török etimológiájú helynevei is: Szabad, Bergenye, Sámsond, Bánd, Kövesd, ill. a Maros—Nyárád vízválasztó vidékén Kál, Ernye, Csejd, Agárd, Koronka, Bodon, Kakasd, Sárd. Esetenként török etimológiájú honfoglalás előtti szavakból származó magyaros névadás tökéletesen egybevág az avar kor hatalmi állapotaival, az uralkodó réteg török ethnikumával. Kérdés, hogy a székely Mezőség ilyen, 10. századi települtsége után hihető és valós dolog-e a 150—200 km széles őserdősáv Árpád népének útjában (lásd fentebb, 2.!). így tehát még a régésznek is fel kell, hogy tűnjék: ez a terület — a Mezőség (amelyet Bona az Erdély Történeté-ben! következetesen összetéveszt a dunántúli Mezőfölddel) a hozzá csatlakozó Maros- és Küküllő-völgyekkel — pontosan azonos terület a mezőségi magyarsággal (a Maros középső folyásától ÉNy-ra, a délről a Küküllőknél csatlakozó szórvány-területtel), amelynek semmiféle közvetlen köze nincs a székelység nyelvéhez, viszont szoros összetartozásban van a csángók nyelvével, és mindehhez nagyon archaikus dialektus. Ráadásul helynevei, mint pl. a Melles-völgyben "a legrégibb magyar helynévcsoporthoz tartoznak...". Sőt, a keleti részen, a későbbi Marosszék területén a szláv eredetű helynévanyag a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. 86