Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

fontos Bona ama megállapítása, hogy a késő avar kor griffes-indás bronzművessége nem kívülről került a Kárpát-medencébe, hanem levezethető a 670-es változások során meghonosodó ún. középavar lemezes csoportból. Hasonlóan ahhoz, hogy a temetőket többnyire "zökkenő nélkül folytatják a késő avar korban." Feltehető, hogy a kagáni székhely is maradt ott, ahol a korai avar korban és a 8. században volt, a Duna— Tisza közén, a Dunántúl északkeleti részén azonban kialakult egy 511 középavar hatalmi központ. Lehet, hogy a késő avar kor népi elemeinek jó része már a korai avar kor végén a Kárpát-medence lakója volt. Az ilyen alapokon létrejött 8. századi avar társadalmat Bóna békésnek, gazdálkodónak jellemzi, amelyben jelentős lehetett a lélekszám növekedése. A falusi jellegű településekre utaló sok temető egységes, békés paraszti életformát mutat, vegyes mezőgazdasággal, és ez összességében ellene szól az avar solitudo nomádok lakta értelmezésének (lásd 2.11.5.!). A temetőkben kevés fegyvert (szablyát, íjat, nyilat) találni, lovat még ritkábban, ami békés viszonyokra utal (szemben a 10. század militáns állapotaival). Rendkívüli kivételnek számít az olyan temető, mint a Fehértó B, ahol a férfisírok 89%-ában volt fegyver. 3.3.2. Az 567-ben és 670 táján bejött avarok és onogurok, valamint a hozzájuk társult, általuk sodort más népek ethnikumának pontos meghatározására a nyelv ismerete lehetne a döntő. Azonban hasonlóan Árpád népe nyelvéhez, az avarok és a késő avar koriak nyelveinek kérdését is csak közvetett bizonyítékok alapján lehet vizsgálni, mindaddig, amíg a legutóbbi években talált és más avar kori írásos emlékek megbízható megfejtése meg nem történik (lásd 3.3.3.!). Vonatkozik ez a Harmattá János által az utóbbi években szinte futószalagon szállított újabb és újabb, időnként nemlétezőnek látszó avar kori rovásírásokra is. Mind a korai, mind a késői avarság (avarok+onogurok) nyelvére vonatkozó adatok néhány főrangú vagy katonai személy nevére vagy méltóságnévre vonatkoznak: Kandik, Targit (méltóságnév?), Solak a. m. 'balog' (vagy éppen suv-lay török, suv 'víz', körülbelül 'vízzel ellátott' ), Aszpik (alvezér), Ermik/Ermic, Kók (Kék), Samur, Baján ('gazdag'), Bokolabra ('fősámán', méltóságnév), Kanizauci (talán Izsák kán ), továbbá főméltóságnevekre: kagán, katun, kapkán, jugurrus, tudun, tárkány, tarján, valamint ez utóbbiakra visszavezethető vagy más nevekből származó helynevekre (talán Várkony, Berény, Tárkány, Bécs, Seleg, Selgi, Ilmec) korlátozódnak. Az adatok alapján egységes a 82