Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)
vélemény, hogy a nevek mind török eredetűek. Éppen úgy, mint a horvátok korai főnökeinek nevei is: Külük 'híres', Küsenai/ 'Kosend В, Mu» 519 gel, Alpel 'hos', Tugay 'erdő', Buga 'bika'. A források nem beszélnek a köz- és szolganép neveiről, és így szláv köznépi nevek sem ismertek. Nem kétséges tehát, hogy a forrásokból nem az avarok-onogurok, vagy éppen az uralmuk alatt álló és élő mindenféle népek nyelveit ismerjük, hanem az uralkodó korai avar és onogur főnökök nyelvét: valószínűleg többféle törököt. Eszerint az avar, majd onogur foglalók által magukkal sodort tömegek ismeretlen, de nem török nyelvű népeket rejthetnek magukban, amelyek lélekszáma az igazi avar temetkezések alacsony száma miatt (lásd 3.2.4.!) nem lehetett kevés. Nem szükségszerű, hogy csak szlávokra gondoljunk, bár — szórványos — adatok csak rájuk vonatkozólag vannak, igaz, főleg a Kárpát-medencén kívüli területekről. Ilyen, nem avar, nem onogur és nem szláv népek lehettek a "belső barbár törzsek" a Kárpát-medencében, de ethnikumuk és nyelvük mindmáig ismeretlen (lásd még 3.2.4. és 8.6.!). 3.3.3. Egyelőre nem segít a kérdésben az 1983-ban talált szarvasi tűtartó rovásfelirata, mert nyelvére — jellemző módon — eddig három, egymástól merőben eltérő megoldást adó kísérlet történt. Róna-Tas András török nyelven írott fohászkodásnak tartja a tűtartó négy oldalán látható feliratot. Vékony Gábor (kései ős)magyar nyelven írott archaikus varázsszövegnek olvassa, míg Harmattá kettévágta a gordiuszi csomót, és a négy sor közül kettőt török, kettőt magyar szövegnek tart. De vannak még mindig nyitva hagyott értelmezési lehetőségek is. 524 A sokféleség (itt nem különösen termékeny) bizonytalansága más rovásfeliratok, így Nagyszentmiklós nyelvi megfejtésére is vonatkozik. A meglepő az, hogy miközben szaporodnak az olyan, avar kori rovásírásos emlékek, amelyeket egyes kutatók valószínűleg indokoltan magyar nyelvűnek tartanak, addig olyan honfoglalás kori rovásfelirat is ismertté vált, amelynek olvasata török nyelvre utal. A Kalocsa melletti Homokmégy-Halom rovásfelirata ott került elő, ahol az Árpádok korai nemzetségi központja volt, majd királyi udvarház állott (utalva ezzel arra is, hogy az Árpádok korai hatalmi központja ugyanott volt, ahol a kagáni székhely a korai avar korban és a 8. században; lásd az 510— 511. jegyzeteket és a 9.4.-et!). 3.4. A történeti források a 9. században 822 után, rövid említéseken 83
