Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

és 14%), azaz mindenképpen többszöröse az Árpád-korinak, és sokszorosa az átlagosan várható 0,27 vagy 0,54%-nak. Megállapíthatjuk tehát, hogy sem a 752 feltárt avar kori sír a szarvasi járásban, sem az 1. táblázatban adott feltehetően 50 ezer eddig feltárt avar kori sír nem felel meg a feltártsági értékek szerint egy 200 ezer fős honfoglalás előtti alaplakosságnak. Mivel pedig a feltárt sírok számát a feltártsági érték torzult adatainak (1,2, ill. 2,3%, illetve 8,8 és 7%) megfelelően nem lehet módosítani, az egyetlen lehetséges következtetés, hogy a honfoglaláskor itt talált lakosság (és az általa hátrahagyott temetkezések) száma volt jóval nagyobb a Györffy által feltett 200 ezernél. Mivel pedig az 50 ezer (avar kori sír) a 2 milliónak 2,5%-a, a 2,4 milliónak 2%-a, ez pontosan a négyszerese a feltártsági arány maximális értékének — 0,54% — (amely objektív okokból nem módosítható). A honfoglaló Árpád népe jövetelekor itt élő őslakosság számát tehát jóval nagyobbnak, a 200 ezer km -es területen legalább a 200 ezer háromszorosának, négyszeresének kell tartani, az adatok alapján legalább 600 ezer fősnek, egy km -re tehát 3 főnyinek. Továbbmenve: nincs olyan növekedési ráta, amely indokolni tudná, hogy a 2000/2400 sírral jelzett 10. századi népességből hogyan lehetne all. századra ennek a három-, sőt a négyszerese (8000/9600, illetve 15 ezer sír 1141-ig), hiszen a népességbecslés is 600 ezerről egymillióra tehető, tehát 66%-nyi növekedést mutat. Ebből az következik, hogy a feltételezett 895-ös 600 ezer lélekből a bejövő honfoglalók aránya nem lehetett /3, hanem legfeljebb a /3 harmadrésze, azaz /5 és /4 között. A szarvasi járás említett adatai a 10. századra ennek pontosan megfelelnek (315 10—11. századi sírból 31 a biztosan 10. századi, tipológiailag akár Árpád népéhez is sorolható sír). Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a 600 ezres 895-ös lélekszámból visszafelé indulunk. Ha feltesszük, hogy sem a frank háborúk, sem Krum esi Omurtag hadjáratai nem jártak tömegvérengzéssel, akkor 670 körűire 250 ezer körüli, 567-re viszont csak 167 ezer lelket kapunk a 200—220 ezer km -nyi területre. Ha a 200 ezres őslakosságot vesszük e visszaszámítás alapjául (és 4 ezrelékes növekedési rátával számolunk), amikor öt évvel Baján népének érkezése után a lakosság 55.750 fő, 675 körül 83.100 fő lett volna. 500 ezres 895-ös lélekszámból (őslakók!) visszaszámlálva, Baján első éveiben 140 ezer körüli, 670—675 körül pedig 208 ezer fős népességgel számolhatunk. Ez utóbbi értékek, bár 70