Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

2 még mindig nagyon alacsonyak (1 fő : 1 km ), mégis jobban megfelelnek az ezer, sőt talán 5—6 ezer sírt is tartalmazó nagy avar temetőknek. Bona is úgy látja, hogy "a harcképes, szabad férfiak száma alapján az avar [korai avar] etnikus tömb a százezret jóval meghaladhatta." Mivel pedig 626 után az avarok "békében éltek szomszédaik között", jelentős népességnövekedésükre lehet következtetni. Ha a százezret "jóval meghaladó" 150 ezerből indulunk ki 567-ben (avarok, akkori őslakosság nélkül!), akkor ebből száz év múlva (670) 224 ezer, 803-ban pedig kerek 400 ezer utóddal kell számolni. És ebben a 400 ezerben nincsenek benne a bizánci rabszolgák, a levert gepidák, a bejövő szlávok és onogurok, és végül a 670-es beköltözők tömegei sem. Szádeczky-Kardoss szerint az avarok balkáni hadjárataik során százezrével (hundreds of thousands) hurcoltak fogságba embereket a birodalomból, mint pl. a Nikephoros patriarca által említett, 623 nyarán elhurcolt 270 ezer elfogott férfi és nő, bár a létszám bizonyára túlzott. Látszólag ellentmond mindennek az a forrás, hogy a Bizáncnak szemrehányást tevő türkök szerint "a magukat avarnak nevező törzsek vagy húszezren lehettek." A megoldás az, hogy Baján népében az igazi "álavarok' kisebbségben voltak, és a bejövök zömét egyéb népek, közöttük szlávok, és szerintünk finnugorok tették ki. (Ilyen összetett népesedési helyzetet mutat a budakalászi temető is: lásd 3.2.4.!). A sárrétudvari temető sírszáma 261, a nagy 10—11. századi temetők (Majs, Halimba) sírjainak száma 1000— 1300 körüli, a legnagyobb avar kori temetők sírjainak száma pedig eléri a 3 ezret, sőt talán az 5—6 ezret is. Ezek összehasonlítása is az előbb számított, 4:1,5:1 arányt adja az avar kori : honfoglalás kori népesség arányára. Értelmetlen lenne akár néhány ismert, 3 ezres sírszámú avar temetőből egy 670 utáni 80 ezres lakosságra következtetni! Főleg, ha tudjuk, hogy legalább 240 kora avar kori temetési hely ismert, a nagy sírszámú korai avar temetők száma nem kevés, esetenként egyes központokban erősen sűrűsödnek, akár tíz ilyen temető is lehet egymás közelében (mint pl. Szekszárd, Kiskőrös, Tiszavasvári, Komárom). 2.13. Mindezek alapján Mályusz Elemér 70 ezer körüli javaslatát kell elfogadni a honfoglaló Árpád népe létszámára. Egyébként egyszázezret lényegesen meg nem haladó 895-ös honfoglaló lélekszámra következtetett Bartucz Lajos a 10. századi honfoglaló temetkezések [alacsony] sírszámai alapján. így az adatok és összehasonlítások alapján ítélve legalább félmilliós lehetett az őslakosság száma a 200— 71