Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)
hódított terület mellett, főleg a bolgárság elszlávosodásakor a 9. században nem csupán bizonyíthatatlan hipotézis egy déli Moravia tételezése. Egy ilyennek nemcsak a Bácska és a Bánság 9. századi, a bolgárokkal kapcsolatos szláv telepesei, a timocsanok és az abodritak felelnek meg, hanem akár Ménmarót szerepe és nevének etimológiája is. Ő nem hipotetikus alak és nem Anonymus "játékos névalkotása" (Eunedubelianus módjára, Györffy szerint a név első tagjában a talán ótörök eredetű, 'hátaslovat' jelentő magyar mén szóval, Bóna szerint a magyar régiségben egyenesen morva csődör jelentésben ), hanem egy bolgár-szláv nevű vezér a hajdan Krum és Omurtag által meghódított területen, mondjuk Titel és Zemplén között, vagy a Marostól a Szamosig (Anonymus cap. П.). Neve ugyanis — Györffy fenntartásai ellenére — egy török menu/menü = men 'nagy' + Morout magyar 'morva' Összetétele. Hogy példát is hozzunk egy általa kifogásolt magyar + török elemből álló összetételre (menu + marót), ott van mindjárt a magy + eri: protougor + ótörök összetétel. így Anonymus csak a számára érthetetlen men bolgár-török 'nagy' szót értelmezte a teljesen hasonló hangalakú magyar 'mén'-nek. 2.11.9. A szakértőknek bizonyára nem lesz könnyű bizonyítaniuk, hogy a kései avar kor nem-szláv ethnikumai és nyelvei zártan és nagy létszámban egész elterjedési területükön megérték a honfoglalást. Mesterházy Károly 1980-ban meg is írta, hogy 10. századi (vagy abba átnyúló) avar temetők létét mindaddig nem sikerült igazolni. Van azonban, amit nem is kell igazolni! Ha 826—828-ban avar kori rítus szerint, és az avarok ajkán akkor élő bármilyen nyelven mondott szertartással temetik el az utolsó késő avar kori temetők utolsó sírjaiba a halottakat, akkor a gyászolóknak kb. 35—40%-a 14 éven aluli kellett, hogy legyen. (Az Árpád-kori halandósági tábla szerint a 20 év alatti halottak 44%-ot tettek ki, a 14 év alatti korú élők tehát ennél arányosan kevesebben lehettek. ) Könnyen kiszámítható, hogy ezek hány százaléka érhette meg a 860-as éveket, és ha nem fogadtak cölibátust, akkor gyerekeik és unokáik hány évesek lehettek 895-ben. (A továbbélés ilyesféle szempontjához érdekes ötleteket olvashatunk az avar övek ún. túléléséről. ' Egy azonos nyelvet beszélő szülőknek már kétnyelvűeknek kellett volna lenniök 828-ban, mielőtt gyermekeiknek egy másik, avar kori bármelyik nép ajkán eredetileg nem beszélt, talán szláv nyelvet adtak volna tovább (lásd a 275—277. jegyzeteket!). Ebben az esetben 62