Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Bóna István szerint ennél jóval szomorúbb sors várt az alföldi avarságra: "A tények ... az alföldi avarság — ha lehet — még katasztrofálisabb pusztulásáról tanúskodnak. ... Krum bolgár hadai a kagánnak az avar birodalom keleti felében utoljára összeszedett seregét nagy harcban legyőzték, és az 'utolsó emberig' lemészárolták." A bizánci, Szúda című lexikon (10. század) háromszor is említi, hogy a bolgárok az utolsó szálig kiirtották az avarokat. Ez a teljes kiirtás, amelynek legendájából még közmondás is született ("Az óborok ... elgőgösödtek és az Isten elveszte őket... és ma is megvan az orosz közmondás: elvesztek, mint az óborok [avarok: a szó jelentésárnyalata a keleti és nyugati szláv nyelvterületen jellemző módon "óriás, hatalmas lény" volt], a kiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen" ), azonban másként jelentkezik a bolgár tudomány tollán: "megszűnt létezni az egyik legveszélyesebb és legagresszívebb politikai szervezet..." Egy feltevés szerint viszont a szláv—óorosz mondás eredete esetleg arra vezethető vissza, hogy Kuvrat győzelme után a 7. század első felében az avarok ellenőrzése megszűnt a keleti területek, és így a szláv dulebek fölött is. Van olyan elgondolás is, hogy 803-ban a pannóniai onogur-bolgárok (tehát a 670—680 körül bejövő, 800 körül a régi avar kagáni hatalom ellen lázadó onogur főnökök) támogatták Krum kánt — ősi soron onogur-bolgár rokonukat — az avar hatalom végső megsemmisítésében, ami természetesen Krum általi kiirtásuk ellen szól. Sőt, van feltevés, amely szerint maga Krum az álavar/avar uralmat végül is lerázó onogur-bolgár törzsből származó "pannon-bolgár" uralkodó volt. Jóval bonyolultabb, de sok szempontból logikus eseménysort vázol fel az avar kaganátus végnapjaira, Theodorus kagán avarjainak sorsára, Krum alföldi hódításaira és a frankoktól 811 -ben elszenvedett vereségére Vékony Gábor. Mikor Nikephoros császár 811-ben feldúlta Krum kán pliszkai székhelyét, a visszacsapásra készülő kán szláv és avar katonákat hívott a néhány éve "utolsó emberig" lemészárolt avaroktól (onoguroktól) seregébe. Amikor pedig 814-ben Konstantinápoly ellen akart vonulni, seregében ismét voltak a ki nem irtottak közül szedett vagy toborzott avar harcosok is. A források még azt is sejtetni engedik, hogy a kései avarok egy része ekkor közvetlen frank vagy bolgár fennhatóságtól mentesen élt a Felső-Tisza vidékén, és ezeket nem mint hódolt avarokat szólította fegyverbe Krum (mint a dél-alföldieket), hanem mint szövet52