Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

mán király háromszáz megye haderejével vonult volna Przemyál alá?). Ez a módszer azonban azt rejti magában, hogy a 11—12. századi magyar vármegye lakossága és katonasága zömmel a 895-ös honfoglalók egyenes leszármazottja, tehát a honfoglalók lélekszámának a bizonyításában circulus vitiosus. A számítás érvényét megkérdőjelezi még, hogy valós-e "egy-egy etelközi nemzetség átlagos lélekszámát [akár szol29? ga-kíserettel együtt] 10.000 fore" becsülni. Katona Imre elfogadja a nemzetségek 50 körüli számát (törzsenként 6—7), de lélekszámukat 296 egyenként csak többszaz fore becsüli, míg Szűcs Jenő szerint a nomád nemzetség többszáz, sőt nemritkán egy-két ezer főt is jelentett. Mesterházy Károly a honfoglalás kori középréteg temetőinek sírszámai alapján egy-egy nemzetség lélekszámát ezer és kétezer közé tette, de egyes temetők, pl. a mándoki alapján 150 körűire (ami alábecslés, és valószínűbb, hogy egy nemzetség vezető családjáról vagy központjának több nagycsaládjáról van szó, a feltehetően a temetőbe temetkező nemzedékek számától függően). Az egyébként a józan paraszti ésszel is könnyen megérthető kérdéshez adatokat szolgáltathat Tomka Péter megfigyelése a Győr megyei Árpád-Dombiföld közelmúltbeli temetőjében: a 10—12 házas település 100 év, azaz négy nemzedék l^latt kb. 500 sírt "produkált', ami jól megfelel egy "átlagos" késő avar kori temető sírszámának: 150 év (mondjuk a 670—829 közötti 6 nemzedék) alatt 800 sír.

299 (Az adat egyébként inkább arra figyelmeztet, hogy milyen méretű késő avar kori településeket kell keresnünk az ilyen átlagos méretű temetők mellett.) Kétségtelen, hogy a Hampel A típusú és benne a középrétegi temetők sírszáma (főleg, ha nem egy-egy nemzedék temetői voltak) igen alacsony lélekszámot ad a temetőkhöz tartozó honfoglaló közösségekre, településeikre. Fontos körülmény, hogy hány ilyen kis temető volt egy-egy adott (mondjuk nemzetségi, azaz megyényi) területen. Egy biztos: ha a honfoglalás kori nemzetség (nagyjából egy vármegye) területén egy nemzedékre vetítve összesen 10 ezer sírra (azaz a Györff

y által feltételezett 895 körüli lélekszámra) rúgó néhány óriás temetőt (üyenek nincsenek), vagy kétszáz és ötszáz közötti 20—50 sírós (500x20 és 200x50-egyaránt 10 ezer), Hampel A és középrétegi, továbbá keleti eredetű kőznépi(!) anyagú temetőt kellene találnunk, akkor négy nemzedékre számítva (895—997) egy-egy megye = nemzetség lakterületén 40 ezer(!) 45