Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

ilyen sírra és nemzetségi temetők valóságos özönére kellene következtetnünk, és hozzájuk kellene még számítanunk a nem honfoglaló őslakosság sírjait is (amelyeket, legalábbis a 10. század első felére vonatkozóan — eltekintve néhány, részben kétséges szláv temetőtől; lásd a 3.9. h! — a kutatás mindmáig nem talált meg, hiszen a köznépi temetők keltezését jelenleg csak a 10. század közepéig hajlandó visszavinni, a késő avar kori temetők használatát pedig 829-ben lezárja). Ha pedig abból a kétségtelen tényből indulunk ki, hogy a 10. század közepéig a későbbi 50 körüli megyének csak egy részét szállta meg Árpád feltételezett 400 ezernyi népe (Baranyát, Somogyot és Zalát pl. nem), akkor a legelőször — tehát 895—900 között — megszállt területen nemzetségenként/megyénként 40 ezernél akár kétszer (900—950 között és 950—997) több, tehát 60-80 ezer igazi honfoglaló (tehát Hampel A — középrétegi) sírra kellene számítanunk. Azaz 1600 darab 50 sírós A-középrétegi tenetőre, vagy akár 4 ezer 20 sírós ilyen temetőre. Egyetlen megyényi területről ennyi igazi honfoglalás kori sírra számítani alighanem súlyos naivság lenne. A korán — kezdettől — megszállt Békés megye szarvasi járásában például mindössze négy temetési helyről ma összesen 97 olyan temetkezést ismerünk, amely részben az A+középrétegi, részben azonban már a 10. századi köznépi kategóriába tartozik. (Ezzel szemben 22 temetési helyről 732 — döntő többségében kései — avar kori sírról tudunk). 2.11.3. A közel félmilliós lélekszámú Árpád népére vonatkozó számítások látszólagos objektivitása ellenére tehát az öttel való osztás indokolt, és az Árpáddal bejövök számát legfeljebb egyszázezerre tehetjük. Regino szerint Árpád népét "kiűzték a vele szomszédos népek, akiket besenyőknek neveznek, mivel számban és vitézségben is felülmúlták őket,..." Ezeknek az etelközi besenyőknek nyolc törzsük volt, melyből annak a kettőnek a lélekszáma, akik 1040-ben kiváltak a szövetségből, 20 ezer (törzsenként tehát 10 ezer) volt. Egyébként az 552 körül a nyugati vonulást/menekülést megkezdő avarok (vagy álavarok) száma is 20 ezer lehetett: "... azok pedig, akik megszöktek tőlünk, úgy vélem, körülbelül húszezren lehetnek", mondta a türkök követe, 305 Maniach Justinus császárnak. Az adatot általában a lovas harcosokra értik, és ha ez így van, a Bóna által javasolt létszám (a korai avar ethnikus tömbre: a százezret jóval meghaladta ) a honfoglalók 100 46