Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Dezső fordításában "Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt." Az egyáltalán nem kicsi, 1,7 ha területű földváron folytatott ásatások megállapították, hogy legalább három vagy négy alkalommal is folyt rajta építkezés a 9—10. században, és ebből a második munka minden jel szerint a honfoglalás első éveinek az idejére eshetett, tehát éppen arra az időre, amelyről Anonymus írt. A Borsod helynév kiinduló alakja Bors, Borsu személynevünk, (és nem egy Borsod nevű személy!), de ugyanarról a Bors-ról (Böngér kun vezér, azaz alighanem társult kabar vezér fiáról) vagy egy hasonlóan Bors nevű előkelőtől kaphatta nevét még több korai várunk is, amelyekből kivétel nélkül megyeszékhely lett: Bars=castrum Borsu, a Garam mellett Borssed ZouoJvn (Anonymus, cap. 34) és egy Borsuva pataknév; Bereg megyében, ahol a Borsóvá patak a Tiszába ömlik, volt castrum Borsoa (Borzsava, ma Borsava), ahol a szláv képzés azt jelenti, hogy 'Borsé', ti. a vár, illetőleg a hely. Végül van még egy Bors helynév a Kis-Kárpátoktól nyugatra, a Morva folyó vidékén is (lásd 3.4.3.!), de erről nem bizonyítható, hogy honfoglalás kori, sőt lehet, hogy késő avar kori török névadásból ered. Az Anonymus által említett multitudo rusticorum (a környékről nagy számban összegyűjtött, Bors érkezésekor tehát már ott lakó parasztság) mibenléte egyáltalán nem mindegy, ha a 895-ös honfoglalás alkalmával itt talált lakosságról esik szó. Legújabban az is kiderült, hogy az eddig elsősorban kicsinyítő képzőként nyilvántartott -d képzőnek azon kívül más szerepe is volt: valamihez tartozás és hasonlóság jelölése, sorszámnév, személynév és helynév képzése. Eszerint Anonymus fenti adata nagyon is hitelt érdemlő, hiszen egészen pontosan ismerte a -d képzőnek a kicsinyítő szerepét a 12. században. Azonban Borsod neve esetében mégis tévedett, mert Borsod nevét úgy értelmezzük, hogy a Bors személynévnek -d-vel való magyar továbbképzése, és jelentése a valamihez — itt valakihez — való tartozás: 'Borsé', éppen úgy, mint Borsava esetében a szláv képzéssel. Említett tanulmányunkban a következtetés csak feltételes módban jelent meg (a Magyar Nyelv szerkesztőségével való kompromisszum eredményeképpen), itt azonban az eredeti summázat következik: Borsod esetében tehát jellegzetesen magyar, jelesen valószínűleg már az ősmagyar korszakban kialakult óma29