Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

870 eredetű külső nevére — Hungarus — adott öt magyarázat közül hármat, apróbb módosításokkal bár, de kielégít: 3. a magyarok elődei valóban beletartoztak az onogurok 630—680 között a Dontól keletre fennálló birodalmába; 4. az onogur birodalom széthullása után az ősmagyarok az onogur vezetőkkel együtt (említés nélkül maradt alattvalóikként) költöztek be a Kárpát-medencébe, miközben az uralmat gyakorló onogurok neve már a magyarokat is jelentette (Hungarus); 5. így a magyarság egy "onogur" és egy "magyar" néprész összeolvadásából jött létre (magy+eri). Ebben az ősmagyar volt a s&rátum, és a (670-es onogurok, majd az Árpád népe által képviselt) török a szupersztrátum. Ilyenformán attól függően, hogy a török nyelvű vezetők hányszor szervezték meg az ősmagyarok elődeit (és ebből következőleg hányszor olvadtak beléjük), a ő törökön belüli nyelvállapotuknak megfelelően kettő, három, vagy akár négy, nyelvtörténetileg bizonyára vizsgálható török szupersztrátumnak kell lennie a rokonaitól már elvált ősmagyarban. Szűcs Jenő szavaival: a törökök szavakat adtak, de átvették a magyar nyelvet. Természetesen az egybeolvadás esetében már nem mindig lehet jövevényszavakról beszélni, hiszen az ilyen "jövevényszavak ... az egybeolvadt népek ősi szókincséből maradtak meg a közös nyelvbe tömörülő magyar nyelvünkben". Ezzel szemben az ősmagyarok nem voltak eredendően azonosak az onogurokkal, az urogokkal vagy ugurokkal, és a saragurokkal sem. Nem tudunk tehát egyetérteni Kristó Gyulával: nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy egy onogur népcsoport nem finnugor nyelvet beszélt. Mert miért is beszélt volna egy onogur csoport egy finnugor nyelvet? Bakay Kornél 1967-es rekonstrukciója már rámutatott arra a megoldásra, amely szerint egy "török uralkodó réteg" és egy pásztorkodóföldművelő "ugor-magyar" réteg dualizmusa alkotta a honfoglalás kori hét-magyar népet, amelyben a katonai kíséret (=a kabarok) és a nemzetségfők is törökök voltak. Szűcs határozottan elutasította ezt a javaslatot, és egyik kifogása az, hogy Bakay nem tartotta szükségesnek alátámasztani a kabarok axiomatikus "török" minősítését. Szűcs viszont miért is vonná kétségbe Árpád népe forrásokkal soha nem bizonyított, pusztán axiomatikus magyar minősítését? 152