Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

9. Összefoglalás Modellünkben megnyugtató megoldást talál néhány említett vagy más, még vitatott kérdés is. így a következők: 9.1. Egyértelmű a székelység eredendően magyar volta. A legalább a 7. század vége óta avar—onogur uralom alatt élő székelyek (ami nem jelenti azt, hogy Kuvrat birodalmának bukása után kerülhettek csak be a Kárpát-medencébe) egykor avar és/vagy onogur, a 9. század végére bizonyára már magyarrá vált és velük feldúsult uralkodó rétegük hun eredettudatát átvéve mint ősmagyar nyelvet beszélő nép fogadták és rokonként üdvözölték Árpád harcosait, és nyüván meg is állapították, hogy mindkettőjük legfőbb vezetői Attilától származtatják magukat. Akár harmadiknak számíthatjuk hozzájuk a bolgár gyulákat Erdélyben, akik alighanem a legbiztosabbak voltak abban, hogy ősük a gyula nemzetségből való Attfla. Ha pedig abból a tényből indulunk ki, hogy a mezőségi és a székely (továbbá a székellyel szorosan rokon nyugati-déli) nyelvjárásokat milyen nagy különbségek választják el egymástól, akkor több, mint valószínűnek kell azt tartanunk, hogy a nagyon archaikus mezőségi nyelvjárás magyarsága a székelyek elődeitől függetlenül, náluk korábban jött be a Kárpát-medencébe, mai területére, akkor, amikor testvéreik, a moldvai csángók a Kárpátokon kívül maradtak (mivel a korai avarok uralma a mai Moldvára is kiterjedt). 9.2. Nagyon vüágosan látja Vargyas Lajos a szupersztrátum szerepét a magyar nép alakulásában. Népmeséink és népzenénk szálai egyszerűen azért erősebbek Ázsia és Kelet felé, mert a népünk részévé vált két török szupersztrátum jóval később (mondjuk 670 és 830 körül) szakadt el nyelvrokonaitól, míg az ősmagyarok elődei ennél sokkal, de legalább 500 évvel korábban elváltak a finnugor elődöktől. így igazán Ősi finnugor hitviláguk, zenéjük, mondaanyaguk, meseviláguk a hosszú vándorúton nagyrészt feledésbe merült, az egyébként is sokkal agreszszívabb török rétegekkel szemben. Figyelemre méltó, hogy ugyanez nem érvényes a nyelvre, ami azt jelenti, hogy a népre, a 'nemzetiségre' jellemző sajátságok (az ethnikus specifikumok) közül az el nem felejthető anyanyelv a legszívósabb. Figyelmet érdemel Raith Tivadar megállapítása: "...eredeti nyelvüket és fajukat csak azok az ural-altáji népek tudták megőrizni, amelyek nem tértek át a görög keleti hitre. A többieket 153