Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

"avarok szolgáivá lettek és uraik nevére változott saját nevűk" ), és mindig a "fekete doboz" legsötétebb zugaiban maradtak. 8.6. Modellünk tehát azt állítja, hogy ősmagyar nyelvet beszélő népes közösségek 375-öt követően bármelyik nyugatra hatoló török fajú és nyelvű nép vezetése és kényszere alatt, a forrásokban teljesen homályban maradva, eljuthattak a Kárpát-medencébe. Kora avar kori és főleg 670-et követő bevándorlásukra a közvetett adatok segítségével lehet következtetni. Említés nélkül maradt nevük (vagy neveik) ott rejtőzhet(nek) a források kifejezései mögött: a gepidán és szlavón kívüli más barbár népek (Theophanes, Theophylactus Simocatta és Cedrenus), belső barbár törzsek = (Miracula Sancti Demetrii), az avarok és szlávok határainál lakó nemzetek (Fredegar), a bolgárok, avarok és más (pogány) népek (Miracula Sancti Demetrii). Ezzel a feltevéssel a "fekete doboz" mintegy négy évszázados zártsága mintegy a felére rövidül. Tény, hogy az ősmagyarság 6., és főleg 7. század végi bejövetelét nem írásos forrásokkal lehet bizonyítani (vagy vélelmezni), hanem az új haza 8—11. századaira vonatkozó legkülönfélébb adatok elfogulatlan elemzésével. Egy ilyen elemző modell fontos elemei azok a, török uralkodó rétegek által végrehajtott, népszervezések, legalább kettő, sőt inkább három, asszimilációs és összeolvadási folyamatok, amelyek szerepét a magyar nyelv és ethnikum fennmaradásában Szűcs Jenő részletesen bizonyította. Fenntartjuk azt, hogy Árpád és honfoglalói török nyelvet beszéltek. Említhetnénk olyan "történészt", aki egyetlen "vátyi székely lövő ismert keresztnevéből" annak török nyelvűségére következtet. Az Árpádok családjára és az Árpádok népére vonatkozó névtani és más adatok ugyanezt kétségtelenül bizonyítják a honfoglalókra. Követhette őket a honfoglaláskor vékony ősmagyar szolgaréteg is, számra talán anynyi, mint ahányan a honfoglalókkal akár szimbiózisban élő és velük jött szlávok voltak. Ilyenformán tehát az eddigi felfogáshoz képest csak a két (utolsó) "megszervezés" közül a korábbinak (670—680 körül) és a rá következő asszimilációnak-egybeolvadásnak a helyszínét szükséges megváltoztatni: az nem a Kárpátoktól keletre, hanem már itt, a Kárpátmedencében zajlott le a 8—9. században. Ezzel szemben Árpád népének elmagyarosodására a Kárpátoktól keletre nem került sor, az is itt történt meg 895 után. Ez a modell a Györffy György által legutóbb, a magyarság szláv 151