Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

létről áramló török hullámok voltak, kezdve a hunoktól. Az idő és a terület koordinátáit illetően az idő ezeknek a török népeknek az első jelentkezésétől kezdve az Urál keleti vagy nyugati oldalán és a Volgánál az adott területen: a nomád türkök életterének számító sztyepp és ligetes sztyepp peremét északon kísérő erdős zónában az elsodrás idejére meghatározható protougor vagy már proto-ősmagyar dialektus-térségen. Ezek a feltételek tehát világosan körülírhatóak, de első olvasásra talán bonyolultak. Míg tehát az időszak kezdetét viszonylag pontosan meg tudjuk határozni (türk ethnikai csoportok első jelentkezése a kazah sztyeppén már Kr. u. 375 előtt is), addig az elsodrás előtti ősmagyar lakterület(ek)et jelenleg még sem nyelvtörténeti (pl. ősföldrajzi), sem régészeti módszerekkel nem lehet kijelölni. Erre az a legjobb bizonyíték, hogy még a szigorúan tudományos módszerekkel dolgozó felfogások között is jelentős különbségek vannak a kései finnugor, ill. protougor őshaza területét illetően. Közben akadhatnak új megoldások is. így pl. a jellegzetes hun kori üstök elterjedése szerint a hunok egy része nem a Volgán kelt át 375-ben, hanem az Urálon keresztül jött, a jekatyerinburgi átjárón. Különös, hogy a Volga—Ural—Káma térségből Bona csak egy üstöt ismer (Soka, valószínűleg azonos Osoka-val), Érdy Miklós viszont hetet! Pedig Érdy forrásai nem egészen hozzáférhetetlenek, hiszen nem mások, mint Posta Béla és Fettich Nándor! Az itt komoly ellenállásba aligha ütköző hunok egyenest a finnugorok lakta területek közepébe, jelesen arra a Káma vidékre jutottak, ahol talán az ősmagyarok elődei is éltek. Nem szükséges azonban mindig világtörténelmi hadi eseményeket keresni szolganépnek szánt ethnikumok elsodrásában (a pompát kedvelő és háborúskodó nomád vezető réteg kiszolgálására és más szolgáltatásokra: Baján ugyan titokban gyűlöletet táplált a szlávok iránt, de azért az avarok "...a tél elköltésére évente szlávok közé jöttek, s a szlávok asszonyait és leányait ágyukba vették"). Árpád népei pedig 895 előtt "Állandóan legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat." Egy részüket rendszerint a Krímben értékesítették. Krum kán tízezer görög családot telepített át az Al-Dunától északra. Az ilyen, rabságba vetett népek főleg idegenek közül kerültek ki (bár tudjuk, hogy az áldatlan testvérharc végén az utrigurok és a kutrigurok az 150