Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Mindez csak akkor jelent összefüggést a kettős honfoglalás tételével, ha továbbra is török ethnikumot és nyelvet keres valaki az ősi magyar székelységnél, és a hagyománynak megfelelően Árpád népének nyelvét tartja magyarnak. k) A Székelyföldön a magyar nyelvi névadás még "a magyar nyelvterület egészéhez viszonyítva is páratlan egyöntetűséggel mutatkozik meg." Mivel ebből a páratlan egyöntetűségből hiányzik a puszta személyneves névadás, azt ezek után aligha tarthatjuk sajátosan magyar jellegűnek. 1) A nyugati (Mosón, Őrség/Őrvidék, Szlavónia, Baranya) — székely nyelvi kapcsolatok az előbb vázolt nagy ősmagyar tömb 8—9. századi megléte esetén nem feltétlenül jelentik azt, hogy székelyeket csak a gyepük és határszélek mellől telepítettek át (természetesen nem az egész lélekszámot, mert akkor nem maradtak volna fenn és nem lennének ma kimutathatóak a nyelvkapcsolatok). Másrészt nagyon is ritkák (ha egyáltalában vannak) olyan források (a helynevek hasonlóságán vagy azonosságán kívül), amelyek azt bizonyítanák, hogy székelyeket pl. Pozsony megyéből királyaink a Székelyföldre telepítettek. Mindez egyszerűen magyarázható a késő avar kori ősmagyar nyelvet beszélő tömbbel, nagyjából a késő avar kori leletanyag elterjedési területén (a 10. században a köznépi temetők elterjedésével jelzett területen). Ez a tömb bizonyára már dialektusokra bomlott. A mezőségi csoport megadja annak a lehetőségét is, hogy ősmagyart beszélő nép akár a korai avarok, akár az onogurok társult/alávetett népeként, akár a 895-ös honfoglaláskor bejöhetett. Meghatározó tömegeik azonban valószínűleg a 670/680-as, onogurok vezette népmozgások során telepedtek meg itt, bár sok érv a korai avar kor mellett szólna inkább. A szintén alávetett/társult szlávok esetében ugyanis Baján hódítása mozgatta meg az igazán nagy tömegeket. m) A régészet új eredményei teljes összhangban vannak azzal, hogy a székelység eredendően magyar nyelvű volt. n) A székelyek magyar nyelvet Erdélyben nem tanulhattak, mert a Mezőség velük határos (sőt a Marosszéken őket megelőző) ősi nyelvjárása az ő nyelvjárásaiktól merőben eltérő, akárcsak a tőlük keletre élő csángóké. Tehát már ott is magyarul beszéltek, ahonnan jöttek, azaz a késő avar kori ősmagyar nyelvterület bármelyik részén. Ezeken a területeken tehát, beleértve a nyugati és déli peremet is, az ott élő avar kori, ősmagyar nyelvű lakosság a 10. századra nem szlávosodott el, még ke120