Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

vésbé pusztult ki. Ezért lehetnek nyomai elsősorban nyugati délszláv (főleg korai szlovén) hatásoknak: "Az erdélyi székelység idegen népekkel való kapcsolata közül a pannon-szláv (szlovén, horvát) nyelvi nyomok a legjellegzetesebbek." így került a túr 'fekély' (vö. túros a háta) szó a Székelyföldre, mint szlovénból való átvétel Ahhoz azonban, hogy el nem szlávosodott, és magyar nyelvet beszélő népek átköltözhessenek akár az északi peremekről, akár a nyugati gyepűk mellől, akár a Dél-Dunántúlról vagy Szlavóniából — tehát csupa olyan területről, ahol Árpád népe nem szállt meg, csak hódított — az szükséges, hogy ez az ősmagyar nyelvű lakosság már 895 előtt is ott élt, bizonyára akkor is idegen, de legalább részben már elmagyarosodott — esetleg még avar, zömmel már onogur — urak és bők vezetése alatt. Az Árpád népe által eleinte elfoglalt, tehát 10. századi településmagon kívüli, attól északra, nyugatra és délre (Vágón túli részek = Sasvár megye, a Hanság és a Bécsi-medence) eső terület lakossága tehát aligha lehetett aránylag sűrű szláv népesség, mint Szőke Béla írta. A meghaladott székely modellnek (a székelyek török eredetűek) is észre kellett volna vennie a lényegi ellentmondást: hogyan telepíthettek volna át a korai Árpád-korban, a 12. század első felében akkor még törökül (vagy már magyarul) beszélő székelyeket azokról az északnyugati, nyugati vagy déli peremekről, ahol all. században a pánszláv modell szerint még Szőke Béla feltevésében is aránylag sűrű szláv lakosság élt [volna]. A Dunántúl déli peremeinél élők sem lehetnek automatikusan szlávok pusztán azért, mert 9. századiak, hiszen a helyesen 9. századi keltezésű csánigi, pécs-magyarüszögi, Szigetvár környéki kard egykori forgatója miért lenne automatikusan szláv? A peremterületek még el nem szlávosodott, de nem Árpád népétől származó magyar lakosságára utal pl. Baranyában a Görbő helynév, vagy a Nyugat-felvidéki Báni medencében, Nyitra környékén és BarsHontban olyan magyar eredetű helynevek koraisága, mint Egresd, Egeg/Egueg, Sziget, amelyeket a szláv nyelvek csak a jer vokalizációja — tehát a 10. század vége — előtt vehettek át. Megismételjük: Trencsén környékén tehát szláv lakosság vett át magyar helynevet a 10. század vége előtt, ami azt jelenti, hogy itt Árpád népe nem szlávokra akadt, hanem éppen kezdődő elszlávosodásban lévő magyarokra, akik eszerint aligha érkezhettek Árpád népével, hiszen akkor aligha lehettek volna éppen elszlávosodóban. (Az adatokra Kniezsa I. in. Melich-emlékkönyv, Bp. 1942, 196—204.)™ 121