Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
mokratikus választás útján történő betöltését, majd a népképviselet helyi bevezetését is sürgető különféle helyi elképzelések fokozatosan a jászkun Kerület régóta húzódó belrendezésének (coordinatio) sürgetésében összegződtek. 1840-ben Apátiról követelték a "választott lakosok" (t.i. külső tanács számának) szaporítását, a "Tanácsbéli Ürességnek" kiegészítését, s a tanácstagok kötelező, szabad választását. } 1841 nyarán Kunszentmiklós tanácsa feliratban fordult a nádorhoz, melyben a kerületi tisztikar adómentességének megszüntetését kérte/ 1 ' A nyár folyamán 129 kunszentmiklósi lakos küldött beadványt a kerületi közgyűléshez. Ebben bejelentették, hogy elöljáróikat a jövőben a "szorosan vett királyi privilégium levél szerint akarják választani, s minden azzal nem egyező szokást eltörölni kívánnak". A közgyűlés azonban azzal a kifogással, hogy a beadványt "egy kéz és egy toll által származik", a záradéka fenyegető, s nem a megfelelő úton került a megvitatandó ügyek közé, a kérdést nem tárgyalta. ' A fülöpszállásiak már említett - tagosítással kapcsolatos -beadványukban 1842ben a külső tanács tagjainak választását követelték. Kijelentették, hogy "követeik választásában nékik választás nem engedtetett", s ezért "külső törvényhatóságok követei" révén a leendő országgyűléshez folyamodtak. " A két legjelentősebb - a programjában is leginkább előremutató - mozgalom azonban Félegyházán és Berényben bontakozott ki. A félegyhází szervezkedés részleteiről a mozgalmat kirobbantó Segesváry Ferenc ügyvéd - a halasi Iparos Egyesület elnöke - kerületi közgyűléshez küldött igazoló leveléből tudunk. 1842 elején néhány félegyházi lakos a helyi elöljárósághoz fordult, mivel a "képviselőséget a szabad királyi városok módjára behozni" kívánták. A tanács a hatáskörét meghaladó ügyben nem nyilvánított véleményt, hanem a kerületi közgyűlés "megkeresését" ajánlotta. A lakosok ekkor fordultak Segesváryhoz, aki a kérést írásba foglalta. A 323 aláírással ellátott beadványt az 1842. november 21-én tartott közgyűlésen olvasták fel. A vita során a javaslatot "ábrándnak mondták", s a kiskun kapitányt "utasították a folyamodás káros voltáról meggyőzni a folyamodókat", mivel a "60 ... képviselőre való szorítkozás nyomán egyesek jogai korlátoztattak volna". (A hivatalos indoklásban abból a már rég nem gyakorolt elvből indultak ki, hogy "jelenleg minden lakosnak joga van", s hogy az indítvány a privilegiális jogok korlátozását eredményezné, mivel akkor csak "azon 60 ember birtokolja a mindenkiével közös jogokat".) A kiskun kapitány betegsége miatt azon141