Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

alakulásának folyamata. A nemzetségi előkelők helyett ekkoriban említik tömegesen a szálláskapitányokat, kiknek a szegényebb elemek fölötti hatalma már néhol földesúri jelleget kezdett ölteni. Megindult a katonáskodó elemek számának fokozatos csökkenése, ami hosszabb távon a katonai kötelezettségek adóval történő rendszeres megváltásához vezetett. A XV. század folyamán a jász és kun szállásterületeken nagyobb, zárt közigazgatási-igazságszolgáltatási egységek - székek - alakultak ki, s a szálláskapitányi intézmény mellett egyre gyakrabban esik szó jász és kun székkapitányokról, illetve székkapitányságokról. A Jászságban Berény, Árokszállás, Fényszaru és Négyszállás, a Kiskunságban Mizse, Kecskemét és Halas, a Nagykunságban Kolbáz, a Marostól délre Szentelt Székesfehérvártól délre pedig Hontos székeket említik oklevelek. A másfél évszázados török hódoltság a jászok és kunok történetében is meghatározó jelentőségű időszak volt. A harcok hatására felerősödő népmozgások felgyorsították a két etnikum már igen előrehaladott állapotban lévő elmagyarosodását, az idegen megszállást követően pedig az új közigazgatás, valamint a mohamedán jog bevezetése előbb megakasztotta, majd teljesen vissza is vetette a helyi társadalom feudalizálódásának folyamatát. Az utóbbi jelenséget a török "rája" kategória jogi egységén - pontosabban egységes jogtalanságán - túl az is elősegítette, hogy a jász és kun privilégiumok a két etnikai közösség egészére vonatkoztak, azaz a társadalom tagoltságát a betelepülés kori szintnek megfelelően tükrözték. Hasonló oklevelezési gyakorlatot folytattak a XVI-XVII. században Habsburg királyaink is, s ez a jogi homogenitás fontos és lényeges előfeltétele lett a későbbi szabadparaszti fejlődésnek.

(6) A török közigazgatási rendszer kiépülése, s a magyar közigazgatásban ezzel párhuzamosan bekövetkező átszervezések - a Jászság és Nagykunság Heveshez, a Kiskunság Pest megyéhez történő csatolása - nyomán a korábbi székek szerinti elkülönülés érvényét vesztette, s ezt a XVII. századra fokozatosan kezdte felváltani a jászokra, nagykunokra és kiskunokra történő hivatkozás. Bizonyíthatóan 1620-tól indul meg a magyar királyi adminisztráció részéről a jászok és kunok jogállásának fokozatos azonosítása, mely folyamat I. Lipót 1668. évi kiváltságlevelében teljesedett ki. Ebben a Habsburg uralkodó több, eredetileg csak a jászokra vonatkozó oklevelet erősített meg, melyek érvényességét a jászok mellett a kunokra is kiterjesztette. Másfél évtizeddel később már jászkun kapitányról, néhány év múlva 10