Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

szempontjából. A földhöz jutottak, akiknek jó része részes munkásként, kapásként élt, a megkapott földeket téli munkaszüneti időben hatalmas munkával tisztította meg a bozóttól, akáctól, nádtól, forgatta meg, s megtakarított pénzén vásárolt szőlővesszőt, vagy a gazdáknál lemetszett venyigét hajtatta ki. Jellemző, hogy ez utóbbi is nagy értéknek számított. A telepítés fokozatosan történt, a megvásárolt darabban előbb kis szőlőrészt különítettek el, s az egész területet már ekkor beültették gyümölcsfával. A be nem telepített részeket zöldségfélével, kukoricával hasznosították, s a parcellán belül minden télen újabb 100-120 négyszögölet telepítettek. Ezt nem a családfő, hanem a nők, gyermekek gondozták az év folyamán, majd felhagyva a gazda szőlőjében való lakással, saját kunyhót is építettek. A szőlőbe kihúzódó szegénység, illetve a kapásként ott élők lassanként betelepítették a tiszazugi homoki szőlőket, állandóan kint lakva lényegében új külterületi lakott helyeket hoztak létre (Tiszakürt: Öregszőllő; Csukás; Tüzes; Szelevény: Halesz; Csépa: Kosa, Palotai rész; Cuczrész; Tiszaföldvár: Homok). Ezek a szőlők lehetőséget adtak eleinte kisebb méretű állattartásra. Például egy 1 holdat telepített, korábban nincstelen tiszakürti csafád két lovat, 1 tehenet, 1 borjút, 4-5 db disznót és baromfit tartott. Később azonban a hegyközségi törvény kitiltotta a lovat és tehenet a szőlőből, rendszabályozta a baromfitartás módját. Ezért volt az, hogy a tejhaszon miatt a kecskék száma nőtt meg a szőlőkben. Ez nem feltétlenül a szegénység mutatója, hanem a rendszabályok következménye. A nagyobb gazdák üzemszervezetében a földművelés mellett hasonló súlyt kapott a szőlő. Egy-másfél hold szőlő felér 10-12 hold szántóval, s vagyonosabb embernek mondható az, akinek mind a kettő volt. Különösen nagy jelentőségre tett szert Csépán a birtokos gazdáknál a szőlőbirtok. A határ kicsi volta miatt ugyanis itt a szántóföldek a végletekig ki voltak használva, nagybirtok nem lévén, az 1945 utáni földosztáskor is mindössze 302 kh-t oszthattak ki 76 igénylő között. Megfigyelhető, s ez leginkább Csépa esetében karakterisztikus, hogy a szántó jövedelmét a szőlő terület növelésébe fektetik be a gazdák. De jellemző az is, hogy a tiszazugi néhány úri birtokos (jegyző, orvos, ügyvéd) nagyobb szőlő megszerzésére törekedett, s elköltözve, helybeli kapásokkal műveltetve birtokát, jelentős jövedelmet inkasszált. A Tiszazugban úgy véljük, a szőlő jelentőségének felismerése a múlt század utolsó harmadától kezdve egy eredeti paraszti tőkefelhalmozás formája volt. Minden energiát ebbe ölt a táj népe, ez vezette le a kiéleződött társadalmi ellentéteket, késleltette az elszegényedést, s adott — ha 102