Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák
szerűen önálló tömböt képeznek. Tálast István éppen azért is nevezheti „felülrétegződésnek" az új elemek beköltözését a Kiskunságba, mert már egy meglévő, szilárd szerkezetű kultúrára épült rá az újonnan érkezettek, nem is egészen egységes kultúrája. A jászok és a szegediek azonban itt honfoglalók voltak, akik nem beépültek valamely hely társadalmába, hanem, mint gazdaságilag is erősek, önálló egzisztenciák, birtokba vettek valamely területet, ugyanakkor saját közösségeiken belül, másokat kizárva kezdhették meg életüket. Különbözik ez pl. a palócok Duna-Tiszaközére való leszivárgásától, akik nem egy helyről, nem is egységes kultúrával érkeznek, s jogállásuk, társadalmi helyzetük is erősen eltér az említettektől. Ezek beépültek az itt talált közösségekbe valamilyen formában, amíg a jászok és a szegediek igazodtak az új viszonyokhoz, de tovább élték kialakult életüket. Egyenrangú kultúrájuk volt az itt talált őslakosság kultúrájával. S bennünket is éppen az érdekel: mi a viszonya a DunaTisza-köze megmaradt városai terjeszkedő népességének a beköltöző jászokhoz, terjeszkedő szegediekhez; mennyire egységes a Duna-Tisza-közének kultúrája; mennyire választhatók szét eltérő eredetű lakossághoz kapcsolható kulturális tendenciák? 4. Ha a három város vagy a Kiskunság megmaradt településeit tekintjük, s viszonyítjuk a Jászság és Szeged népéhez, közös vonásként azonnal megállapíthatjuk azt, hogy valamennyi település lényegében azonos jogállású. A török időkben sikerült a három városnak, s Szegednek függetlenítenie magát a földesúri hatalomtól annyira, hogy az a XVIII. században, jogainak megerősítése után sem szólhatott számottevően bele a közösségek életébe. Egy összegben fizetett adó fejében polgárai a városi magisztrátus fennhatósága alatt működő, terheket nem ismerő vagy megváltani tudó emberek voltak. Lényegesen különböztek a tényleges, elsősorban a Felvidékre jellemző jobbágyi közösségektől, azoktól, akik közvetlen földesúri hatalom alatt éltek. 25 Hasonló volt e települések jogállása a jász és kun jogokhoz, helyesebben ahhoz az állapothoz, amely a jászkun privilégiumokon nyugodott. Ez a közös vonás a kiváltságos terület és a mezővárosok között lényegi kapcsolatot teremtett, s számos közös társadalmi, gazdasági és kulturális vonást kölcsönzött az eltérő területeknek. Ilyen formán tehát Jászárokszállástól egészen. Szegedig - a közvetlen Duna-melléket nem számítva — egy szabadmenetelű, feudális viszonyok között már magántulajdonra épülő közösségekből álló, mezővárosi jellegű láncolat húzódik, s ez határozza meg az egész terület képét, jelle26
