Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

Alföld szellemi életét befolyásolja, meghatározza. Jászberény azonban nem emelkedik ki, mert önmaga is egy mezővárosi hálózat része, s nem egyetlen névvel nevezhető nagy város, mint Debrecen, melyhez bár hozzátartozik a Hajdúság is, de csak később szerveződik köréje, A kiváltságos községek körében Jászberény nem nőhetett oly nagyra, s nem alakíthatott ki ezért oly magas szellemi kultúrát, mint a másik két góc. 3. A Duna-Tisza közének meghatározó népességét azonban nem a terjeszkedő szegediek és a beköltöző jászok adták, hanem azok a települések, amelyek a török időket szervezetten, kontinuus lakossággal átvészelték. Elsőként a három város: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, illetve néhány kiskun város népességével kell számolnunk. Ezek a helyek a török időkben jelentős gazdasági központok, a pusztán maradt falvak lakóinak befogadói, a puszta területek használói. Megmaradásukat ugyanaz a taktika jellemezte, mint Debrecenét, Szegedét és a Jászságét. Azaz a jászok, szegediek nem százszázalékosan légüres térbe nyomultak, hanem e városok közötti ritkán lakott puszta területekre, s itt keveredtek, találkoztak e városok hasonló terjeszkedő, honfoglaló lakóival, sokszor komoly birtokperekre kerítve sort. Hogy a Duna-Tisza közének lakói mily mértékig keveredtek, elegyedtek, azt leginkább az antropológiai kép mutatja, s az, hogy a kunoknak tekinthető települések antropológiai összetétele majdnem egyezik Kecskemétével, s több Duna-Tisza-közi nem kun eredetű településével. Egységesülési folyamat ment itt végbe, amelyből csak a XIX. század második felében települt jászsági eredetű lakosság válik el élesebben. A Kiskunság református települései, s hasonlóan a három város is, dél-Dunántúlról (Sárköz, Ormánság) fogadtak be lakosokat idők folyamán, s így a dunántúli protestáns vidékkel számos közös vonást mutat kultúrájuk is (nyelvjárásuk közös vonásai, szokások). Nem feladatunk itt megrajzolni a folyamatos lakottságú helyek, illetve a baranyai beköltözők hatását, jellegét, hiszen most olyan DunaTisza-közét ért külső hatásokat keresünk, amelyek a vidék egész műveltségének valamilyen formában irányt szabtak, befolyásolták fejlődését. A folyamatos lakottságú helyek itt alapok, amelyek nem kisugárzanak, hanem élnek, tenyésznek, szervesen a tájba, történelembe épülnek. A külső itatások pedig alakítanak, ettől eltérő vonásokat formálnak ki, s mindenekfölött tájakat kötnek össze. Az eredetileg is itt élők, illetve ezek lei'A'M: származottai bizonyos fokig el is szigetelődtek, öntörvényűvé váltak, s kizárták ezeket a hatásokat, megszűrlek a maguk módján. így természet25