Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

A Jászság, Nagykunság és Kiskunság, az ún. Hármas Kerület történetének kutatásában állandó zavarokat okozott az, hogy nem választották szét a Hármas Kerület egyes alkotó részeit, s mi több, állandóan jászkunokról beszéltek, holott a jász és kun merőben más népcsoport volt, s későbbi fejlődésük és kultúrájuk is erősen eltért. Elegendő a három rész XX. századi népi kultúrájára egy pillantást vetni, hogy meggyőződjünk a különállásról. Nemcsak a beköltözéskori kulturális, gazdasági és etnikai kép hat a mai napig, hanem mindenik résznek más volt a sorsa és népének élete az elmúlt századok folyamán. A szétválasztási törekvések Fodor Ferenc kutatásaiban jelentkeznek először, s újabban Kiss József kutatásait is jellemzik. Ezeket azért kell előrebocsátanom, mert az egységesen kezelt Hármas Kerület statisztikai adatainak elemzése azt a felfogást alakította ki az elmúlt két évszázad történeti és néprajzi irodalmában, hogy a Jászkunság a török alatt elpusztult, lakossága szétszéledt, s különösen a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc hadi eseményei tetőzték be ezt a folyamatot maradéktalanul, s szakították meg az etnikai folytonosságot a Jászkunságban. Csupán néhány visszaköltöző család tekinthető kontinuusnak; a terület lakossága nagyrészt idegenből érkezett új honQ foglaló. Való igaz, ha az adatokat együttesen szemléljük, — ha nem is ilyen sivár, — de majdnem reménytelen kép tárul fel előttünk. Ha azonban szétválasztjuk a Hármas Kerületet alkotó elemeire, azt kell látnunk, hogy a Jászság nemhogy leszegényedve, elnéptelenedve került ki a török uralom alól, hanem környezetéhez viszonyítva jelentős népességgel, erős gazdasági élettel. A kétségtelenül nagyobb pusztulást szenvedett két kunsági terület — ha ezek népessége nem is tűnt el teljesen — súlyos veszteségének számarányaival rontja és sivárítja a Jászságról alkotott képünket. Az első rendelkezésünkre álló átfogó összeírás a XVII. század végén, 1699-ben keletkezett, s Pentz-féle összeírás néven vált közismertté.

9 Ebben a Nagykunság községei közül csak Karcagúj szállás, a Kiskunságéból pedig Halas, Fülöpszállás, Szabadszállás és Kunszentmiklós lakott hely. Azaz a török előtti 21 nagykun településből 1, s a 44 kiskun településből 4 hely lakott. Ezzel szemben a Jászság török előtti 18 településéből 12-t írnak Össze, névszerint Jászberényt, Jászárokszállást, Jászfényszarut, Jászfelsőszentgyörgyöt, Jászdózsát, Jászjákóhalmát, Jászmihálytelkét, Jászalsószentgyörgyöt, Jászladányt, Jászapátit és Jászkisért. Az összeírás után erősen folyik a terület benépesülése, a meglévő nagykun községek 1703-ig háorom községgel, a kiskun települések eggyel növekednek, de az ekkor keletkezett összeírásban mindkét kerületben jelentős a pusztabirtokok 18