Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A paraszti olvasás és a folklór
A PARASZTI OLVASÁS ÉS A FOLKLÓR 1. A Kárpát-medencében megtelepedő magyarság társadalma 5 s ennek megfelelően kultúrája is differenciáit volt. Elkülönültek egymástói au egyes társadalmi rétegek, a különböző etnikumú vagy orientációjú törzsek, népcsoportok kultúrái. Ez a kultúra merőben idegen volt Európa számára. Nemcsak nomád jellegével, ázsiai gyökereível és szellemévei különült el az európai kultúra egészétől, hanem úgy is, hogy egészében véve a hagyományozódd® törvényszerűségei határozták meg. Valamennyi elkülönülő társadalmi réteg kultúrájának élete európai szemmel nézve folklorisztikus volt, s létét, formáját a hagyományozódás biztosította. Ebben az időben Nyugat-Európa kultúrája már sokkal differenciáltabb. Legalábbis tendenciaszerűen elvált egymástól az egyházi és világi kultúra, s az előbbi már jórészt írásos volt. A liturgia pontosságot követelő igényei miatt félreérthetetlen rögzítés vált szükségessé. Á világi kultúrában is megkezdődött az uralkodó osztályok és a nép (Volk) kultúrájának elválása. Az előbbire is egyre inkább az írásosság a jellemző. Az európai írásos kultúra átvétele a magyarság számára a megmaradást is jelentette, hiszen az antik világ jól kiérlelt gazdasági, társadalmi eredményeinek elsajátítása biztosíthatta csak a magyar társadalom létét. Amikor az Árpád-kori Magyarország s a magyarság kultúrájának váltásáról beszélünk, kettős problémával találjuk magunkat szemben. Nemcsak egy nomád jellegű, keleties kultúrát kellett őseinknek fokozatosan közelítenie a nyugati, antik örökségen nyugvó kultúrához, hanem meg kellett úgy is változnia, hogy folklorisztikus hagyományaiból kilépve írásos kultúrává váljék. Ez a folyamat meglehetősen lassú volt. Könyves Kálmán' az első királyunk, akiről feljegyezték, hogy jól tudott latinul. De- még az Anjouk udvari nyelve is teljesen magyar volt, s csupán Zsigmondra, majd Mátyás környezetében alakult ki jelesebb latinságú, európai szintű világi, udvari kultúra. Az egyház az európai kultúrát, a kereszténységet a társadalom legszélesebb rétegeihez kifinomodott módszerrel közvetítette: számos 169
