Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

Az ünnepek.előtti takarítás, tisztálkodás közösségi szinten is sokat jelentett, mert a templomokat Tiszazug szerte — miként másutt is az országban — a nagyobb leányok takarították, tették rendbe karácsony, húsvét, pünkösd előtt. Katolikusoknál pedig ugyancsak ők vagy a Rózsafüzér Társulat asszonyai díszítették fel az oltárát. Karácsonykor néhol karácsonyfát állítottak a katolikus templomokban, ffletve jászolt a Kisjézussal és betlehemet. Ezt, ffletve a nagypénteki-nagyszombati sírbolt őrzését a legények feladatának tartották. A két világháború között Krisztus testét a faluba hazatérő szabadságos katonák őrizték, a római katonákat megjelenítve. Tavasszal a katolikus településeken hozzájárult még ehhez a határbeli keresztek és ezek környékének rendbetétele, esetleg a szobrok újrafestése, felvirágzása is. Csépán általában azok a családok gondozták a kereszteket, akik állíttatták. A családi és közösségi tudatot erősítette a temetőkápolna, a temetői kereszt, illetve a rokonok sírjainak ünnepek előtti rendbetétele, gondozása is. Ez rendszerint az idősebb asszonyok feladata volt, s míg odahaza folyt a takarítás, mosás, addig az öregebbek a sírokat újították meg, ültettek virágot vagy tettek koszorút az elhunyt rokonok sírjára. Mivel ünnepekre sokhelyütt vendéget vártak, (elszármazott családtagot, máshová férjhezment leányt, másutt tanuló gyermeket), s velük a temetőt is felkeresték, nem maradhatott különben sem díszítetlen a sír. De az elhunyt családtagokra való emlékezés, a hajdani velük töltött ünnepnapok felidézése is rendes téma volt a temetőt gondozó családtagok között. A múlt és a jelen az ünnep jegyében kapcsolódott egybe, erősítette a családi, társadalmi kötelékeket. Ilyenkor — éppen a megtisztulás érdekében — szükségesnek és illőnek tartottak minden haragot, előítéletet félretenni az élőkkel és elhunytakkal szemben. Az ünnepeket ilyen formán a megbocsátás alkalmainak, a ki- vagy megbékülés idejének is tekintették. c) A szokásokra való felkészülés Az ünnepekhez kapcsolódó szokások jelentős része (betlehemezés, májusfa állítás, úmapi sátor készítése, aprószentekelés, locsolkodás, kántálás) komoly szervező munkát igényelt. Be kellett tanulni a dramatikus játékok szövegét, el kellett készíteni a maszkokat, beszerezni a ruhákat, szokástárgyakat, meg kellett beszélni az időpontokat, és pontos menetrendet kellett készítem a szokások lebonyolításához. Milyen sorrendben, kihez mehetnek, hány házat járhatnak végig? Ez komoly szervező 154