Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

munkát követelt meg, s a szokás egyes mozzanataiban résztvevő legény-, leány- vagy felnőtt bandákat, alkalmi akciócsoportokat hosszú időre összehozta, s együttesük az ünnepre való előkészületek aktív részese volt, melyet a közös élmény kötött össze. A legények, leányok rendszerint mindig ugyanott, valamelyikük házánál jöttek össze, és egy kiemelkedő képességű vezető irányításával tanulták be a játékokat, készítették el a kellékeket. E tevékenység miatt számukra az ünnepek nem annyira szakrális vonatkozásúak, inkább e szokás megszervezését, sikeres lebonyolítását biztosító alkalmak voltak. A szokás — amely különben szakrális jellegű és mások számára ilyen hangulatot teremt meg — előlük az ünnep egyéb részeit eltakarja. A legény- és leánybandák aztán ennek a közös akciónak az eredményeként megerősödnek, növekszik bennük az összetartó erő, s tagjai évtizedek múlva is élményszerűen mesélik el a felkészülést, az egyes eseteket, ünnepek közeledtekor ez állandó beszédtéma később is közöttük. Nincs terünk itt arra, hogy ezeket az előkészületeket, a szokásokra való rákészülést részletesen leírjuk. Csupán az ünnep egésze szempontjából emeljük ki jelentőségüket, s utalunk példaként néhány mozzanatra. A húsvéti tojás festése, esetleg — a múlt században még — hímes tojás készítése, a vízipuska, szagosvizes, szagosszappanos vizes üvegek előállítása, az aprószentek! „kancsika" megfonása, a karácsonyi kántálás megszervezése nem érint tágabb társadalmi kört, családon belül zajlik, csak a rokonságot érintve. Az ünnep bensőségességét fokozza, hogy alkalmat ad a tárgyak elkészítésének elsajátításán túl arra is, hogy a hagyományokat, az ünnep bizonyos vonatkozásait részleteiben megismerjék a fiatalabbak. Hiszen az egyik beszédtéma a múlt: a szülők, nagyszülők korának már megkopott vagy elfeledett szokásai, azok eltérő volta, és szembeállítása a jelen szokásaival. d) Ünnepi étkezésre való előkészület Az egyes ünnepeknek megvannak a sajátosan, jellemző ételei, italai, étkezési rendje. Az ezekre való előkészületek már önmagukban felkeltik az ünnep hangulatát. Húsvétkor csak sonkát, tojást; karácsony este mézesmákosgubát, diót, almát vagy kocsonyát, hurkát, kolbászt fogyasztanak; vasárnap a friss (tehát nem füstölt) hús asztalra kerülése jelzi az ünnepet; de ugyanígy a böjt is, — a maga étrendjével, kötöttségeivel — felidézi az ünnepi hangulatot. Jelesebb, nagyobb, rokonokat, barátokat is megmozgató ünnepek 155