Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

c) A tagolást elvégezhetnénk úgy is, hogy az ünnepek jellegét tekintjük meghatározónak: azaz az egyszerű vasárnapról, kiemelkedő ünnepről vagy egész ünnepkörről van-e szó? d) Osztályozási alap lehet az is, hogy az ünnep szakrális vagy profán vonatkozásait segíti-e inkább az előkészület egy-egy mozzanata? e) Befolyásolhatja az előkészületek jellegét az is, hogy az egyén vagy csoport mennyire van érdekelve személyszerint is az ünnepben: pl. egybe esik bérmálkozással, konfirmálással, névnappal, családi eseménynyel. Az egyes családoknál, közösségeknél, korcsoportoknál ez más-más jellegűvé, érdekeltségűvé teheti az ünnepet, hiszen külön cél is befolyásolja. Mivel egy táj anyaga alapján helytelen lenne valamiféle rendszert alkotnunk, jobb, ha valamennyi ünnepi előkészület általánosabb jellemvonásait ragadjuk meg, s a tevékenység egyes típusait választjuk most tárgyalási keretül. Reméljük azonban, hogy nagyobb anyag birtokában majd kirajzolódnak azok az erővonalak, csomópontok, amelyek az ünnepre való előkészületeket általában jellemzik, s elkülönítik más szokáskomplexumoktól. 4. A leglényegesebb tevékenységi típusoknak a Tiszazug református, s részben katolikus lakosságának vizsgálata során az alábbiakat tartjuk: a) Lelki előkészületek Mivel az ünnep elsősorban szakrális célokat szolgál, legfontosabbnak kell ítélnünk az úgynevezett lelki előkészületeket, amelyek szorosan kapcsolódnak az egyházi előírásokhoz, illetve amelyeknél az egyház teremt lehetőséget, alkalmat a felkészülés végrehajtására, még akkor is, ha közvetlenül nem befolyásolja előírásaival a közösség tevékenységét. A lelki előkészületek legfontosabb részének az egyház az ünnepek előtti sűrűbb templomba járást, a gyónásra, áldozásra, úrvacsorára való előkészületet tekinti. Az Úr testét csak az veheti magához - vallják katolikusok és reformátusok egyaránt — „aki leszámolt bűneivel". Különben a meg nem érdemlett szentség felvétele betegséget okozhat. Tudnak olyanról, aki úrvacsora vétele közben a bortól „megrázkódott", „megiszonyodott", s ezt mások is észrevették. A kenyér nem akart lemenni az olyan ember torkán, az ostya csak ráragadt a torkára, de nem olvadt el. Akinek nagy bűne van és nem számolt el vele, azon az meglátszik a szentség felvételekor. Az áldozót, úrvacsora vevőt a közösség árgus szemekkel figyeli, ha annak valami közismert bűne, hibája van, méginkább kiszolgál149