Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

tatja magát. A bor túlságosan visszafogott vagy mohó ivását, maga lecsurgatását bűnös, meg nem tisztult voltának tudják be, s a mozdulatokból, magatartásból következtetéseket vonnak le. A későbbi szerencsétlenséget, bajt olyan embernél, akiről nem feltételeztek bűnt, visszavetítik erre az alkalomra, s mondogatják: „Emlékeztek, így fogta a kelyhet, nem merte a szájához venni, vagy nehezen nyelt. Csak akkor még nem gondoltuk róla, hogy ilyen bűne van." Katolikusoknál a lelki előkészületekhez hozzátartoznak a vallásos társulatok (Rózsafüzér Társulat, Katolikus Legényegylet, Leány egy let, stb.) sűrűsödő összejövetelei. Ezeket az alkalmakat alapszabályuk is előírja, illetve az egyes ünnepekhez kapcsolódó szokásrend is megköveteli. Régebben a reformátusoknál karácsony előtt, húsvét hetében szokás volt bibliaórákra járni, s ott a nyilvánosság előtt kinek-kinek fennhangon imát mondani, amelyben a gyülekezet előtt megvallotta bűneit, vagy könyörgött hozzátartozóiért. Az ünnepek előtt a szülők, nagyszülők gyermekeikkel (mind két felekezetnél) gondosabban foglalkoztak, mint máskor. A kisebbeket imádkozni, énekelni tanították; vallásosabb családoknál megkövetelték az esti imádságot, ritkán a reggeli és déli hálaadást is. Átismételtették velük — miközben maguk is imádkoztak - a Miatyánkot, a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet, s beszéltek Jézus életéről vagy Máriáról, attól függően, hogy milyen nagyobb ünnep következett. A református családoknál a századfordulón még találkozhattunk hangos bibliaolvasással, bibliamagyarázattal is. Utóbb a Biblia olvasása közben inkább csak néhány részletet emelt ki fennhangon a család magába mélyedő tagja, hogy másokat is részeltessen a lelkiélményben. E rendszerint a tényleges családfő (öregapa, apa) feladata volt, de ha a család valamelyik tagja tanult, és szünidőre hazajött, az ő kötelessége volt a csengő hangú bibliaolvasás, s a magyarázatot a családfő végezte. Különös jelentősége volt annak, ha a családban papnövendék volt : ő a családfő helyett magyarázott, értelmezett, s a szomszédok, rokonok is átnéztek délután, este, hogy ilyen rendkívüli élményben részesülhessenek. Nagypéntektől kezdve, illetve karácsony előtti advent vasárnap délutánokon reformátusoknál a Biblia olvasása még a harmincas években is gyakori volt. Vallásosabb emberek — csak maguknak — vasárnap délután, gyalogszéket húzva a kemence mellé, rendszeresen olvasták a Biblia vonatkozó részeit. Némelyek — ha otthon egyedül voltak —, templomi énekeik kedvelt darabjait magukba mélyedő komolysággal fennhangon énekelték. 150