Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

híveitől ekkortájt a fokozottabb templomba járást, a hívek önmagukba mélyedését, s a lelki felkészülést az úrvacsorára. Azaz: a köznapokból az ünnepi hangulatba való átlendülést az egyház jelenlétével elősegíti, támogátja, szorgalmazza. Jóllehet a protestáns egyházaknál az igehirdetésben teljes szabadság uralkodik, mégis megfigyelhető már a XVII. század óta a prekopia-rendszer kialakulása, azaz bizonyos Szentírás részek ajánlása az ünnepekre, illetve az ezeket megelőző időszakokra. Ezek mintegy előkészítik a rendszeresen templomba járó híveket az ünnep céljának és lényegének megértésére. A Bibliából összefüggő részek, azonos lényeget tartalmazó igék kiválasztása, és ajánlása valójában az ünnep olyan előkészítését szolgálja, amely a híveket várakozással, tölti el, fokozza a lelki felkészültséget, elősegíti a majdani azonosulást. A római egyház kötöttebb liturgiája, az év ünnepeihez igazodó szertartásrendje ezt eleve elősegíti, de a náluk is meglévő prekopia-rendszer ezt méginkább elmélyíti. Az egyház tehát szinte kezdettől fogva élt azzal a lelki többletet adó lehetőséggel, amit az ünnepekre való felkészülés, ráhangolódás jelenthet. Az egyházi előírásokon túl azonban az ünnepek társadalmi gyakorlata, a hozzájuk kapcsolódó számtalan kulturális megnyilatkozás, az ünnepekhez kötődő szokások egész rendszere segítette egyedileg és közösségileg az embert abban, hogy az ünnepekhez közeledve esetleg egyszerű hétköznapi cselekedetei is az ünnepre való ráhangolódást segítsék elő. Amikor a parasztember ünnepre való készülődéséről beszélünk, akkor nem is annyira az egyház által előírt cselekmények összességére utalunk, hanem inkább a munkás hétköznapok bizonyos cselekményeinek olyan ünnep felé mutató vonásaira, amelyek az egyént és a közösséget a mindennapok fölé emelik, s észrevétlenül, közelítenek az ünnep lényegéhez. 3. Az ünnepi előkészületeket, mint sajátos cselekményeket sokféle módon csoportosíthatnánk. E szempontok közül az alábbiakban csupán néhányat emelünk ki. Azokat, amelyeket a leglényegesebbeknek ítélünk: a) Szerepet játszik az előkészületekben, az, hogy maga a cselekménymennyire távoli vagy közeli időben megy végbe az ünnepekhez képest. A közvetlen előkészületekben már több a lelki feszültség, izgalom, mint a távolabbiakban, amelyek legfeljebb még csak emlékeztetnek az ünnepre. b) Csoportosíthatjuk az előkészületeket úgy is, hogy korcsoportonként, nemenként szétválasztjuk az előkészület eltérő jellegű és célú cselekményeit, hiszen ugyanabban az ünnepi cselekménysorban más a nem- és korcsoportok részvétele, részvételének szándéka. 148