Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

csupán a tiszazugi anyag alapján emelünk ki néhány fontos mozzanatot, azzal az ígérettel, hogy kiegészítve ilyen irányú gyűjtésünket, szempontokat fogunk kidolgozni a jövőben e téma vizsgálatához. 2. „És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel, dicsérve Istent és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel." így ír a Biblia „Az apostolok cselekedetef'-ben az első keresztény gyülekezetekről. Több teológus ebből azt a megállapítást szűri le, hogy „az őskeresztény gyülekezetekben nem voltak külön ünnepek, hiszen „Minden nap egy akarattal kitartva a templomban" szolgálnak az Urunknak". Ez talán hihető is. Ám amint a gyülekezetek szaporodni kezdtek, a munka és a szakrális alkalmak kényszerűen elváltak egymástól, megjelentek az ünnepek, ezek körül sűrűsödtek a szakrális cselekmények, s lettek az elmélyedés igazi alkalmai. Tudjuk, hogy a római egyház egészen terebélyessé növesztette az ünnepek rendjét, s a reformáció idejére esik ezek bizoО nyos visszafogása, az ünnepek és a munka viszonyának rendezése. Amint az ünnepek a keresztény egyházon belül kezdenek kialakulni, a munkanapok és ünnepek átmenetét mintegy előkészítendő, spontán módon megjelennek az ünnepet előkészítő időszakok, lelki gyakorlatok is. A középkorban, a kereszténység államvallássá válása után általános lesz a szombatról vasárnapra virradó éjjelen tartott éjszakai imádkozással töltött összejövetel, az úgynevezett vigília. Ez az ünnepre való felkészülés aztán idők folyamán egyre általánosabbá válik, s a nagyobb ünnepeket előkészítő lelki elmélyedés alkalmaiként tartják számon. A vigiliákon előírt böjt, a templomba járás, az otthoni ájtatosságok a hívőket már felkészítették a nagyobb ünnepek, a több napon át tartó szertartások lényegi befogadására. A húsvétot megelőző negyven napos böjt, a karácsonyt bevezető négy, illetve öthetes adventi időszak egyházi előírás szerint is a nagy ünnepekre való lelki felkészülést, a világi hívságoktól való eltávolodást jelentette (jelzi ezt a lakodalmak, táncmulatságok, társas összejövetelek tilalmazása vagy a középkorban még szigorúbb előírások: a muzsikálás szüneteltetése, korai hazatérés, stb.). A vigiliák, a nagyböjt és az advent a római és görög rítusú egyházak mai gyakorlatában is jelentős helyet foglalnak eh A református egyháznál egyedül a karácsonyt megelőző adventi időszak, illetve a virágvasárnaptól húsvétig tartó nagyhét emelhető ki, mint egyházilag is elfogadott, az ünnepeket lelkileg előkészítő időszak. Szigorú előírások a megtartására, a böjtölésre nincsenek, de az egyház mégis elvárja 147