Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
Ünnepre való készülődés a Tiszazugban
denkinek a szeme előtt lebegjen, mégis mindenki egyéni alkatának megfelelően tudjon vele azonosulni. Egy-egy ünnepen lényegében sűrített élet zajlik. Rendszerint olyan emberek találkoznak egymással és vannak huzamosabb ideig együtt, akik rég látták egymást vagy talán soha sem találkoztak. Ezeknek néhány óra, nap leforgása alatt kell azonos lelkiállapotba kerülniük, egymással és az ünnep céljával azonosulniuk, s együtt kell végigélniük e pár órába, napba belesűrített, koncentrált életet. 4 Ez a koncentráció csak rendkívül szigorú, rítussá vált renddel, mindenki által többé-kevésbé ismert és azonosan végrehajtott cselekményekkel, szokásokkal valósítható csak meg. Az ünnepeken sűrített formában jelennek meg egy kultúra társadalmát, annak anyagi- és szellemi értékeit reprezentáló alkotások, gesztusok, s szigorú renddé sűrűsödnek. Kinek-kinek megvan a tevékenységi köre, szerepe az ünnep cselekményeinek menetében, s ezzel a közösség minden tagja tisztában van, illetve a fiatalabbakat a cselekményekben való résztvállalással belenevelik a hagyományokba. Mivel azonban az ünnepek szigorú rendje, meghatározott és körülírt cselekményei nem elegendőek ahhoz, hogy létrehozzák ezt a transzcendens azonosulást, és nem biztosítják több napon át az ünnepi hangulatot, lelkiállapotot, nagy jelentősége van az ünnepeket megelőző napok cselekményeinek, az ünnepre való készülődésnek. Ezek a hétköznapokon már mintegy előkészítik az ünnepet, elemeiben megteremtik az ünnepi hangulatot, várakozást idéznek elő szokásszerű cselekményeikkel, s egyéb, az ünnepet jelző kulturális értékek e napokon történő lassú felhalmozásával. A lelki feszültség egészen az ünnep napjáig, illetve az ünnepnap fő eseményéig, aktusáig fokozódik, s biztosítja a tökéletes azonosulást. Az ünnepekre való készülődés szokásszerü, de mégis kötetlen, szigorú rendet meg nem követelő cselekménysor. Alkalmas arra, hogy az évente vagy bizonyos időszakonként lezajló ünnepek emlékeit felidézze, s ezzel növelje a várakozást. Sokkal több benne a társadalmi, kulturális és egyedi vonás, mint a majd létrejövő ünnepen vagy ünnepi szertartásokon. Profánabb, mégis a szakrális cél betöltését, annak mentül magasabb szintű megvalósítását segíti elő. Hazai néprajzkutatásunk az ünnepi előkészületeknek minden ünneppel foglalkozó dolgozatában szentel némi teret, ám önállóan e kérdést senki sem vizsgálta. Az eltérő szempontú leírások ezért nehezen vethetők össze. Az eddigi irodalomból a tények rendszerezéséhez sem nyerhetünk fogódzót. Nem is kívánjuk most mi sem e témát maradéktalanul kifejteni, 146
