Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

Korábban egyik faluból a másikba a szőlőn át rövidített gyalog­vagy szekérúton juthattak át az emberek (pl. Csépa-Tiszakürt). A közle­kedés gyalogos formája ma már estleges, s ami rövidítésnek számított a két világháború között vagy korábban, ma igénybe nem vett lehetőség. Különben is a szőlők kiszántásával ez a gyalogút-hálózat is megszűnt. Az úthálózat korszerűtlensége, régi nyomvonalainak megmaradása, az útminőség leromlása, illetve korszerű színvonalra való fejlesztésének elmaradása a Tiszazug községeinek csupán egyik nagy és súlyos kérdés­csoportját jelenti. Történész szemmel - s nem is túl régi időkig vissza­nyúlva — ugyanilyen fajsúlyú kérdésnek kell tekintenünk a Tisza másik partjával való kapcsolatot, a révátkelő helyek jóformán teljes megszün­tetését. Történeti-néprajzi vizsgálataink igazolják, hogy a mai — néprajzi csoport értelemben vett — Tiszazug, a Tisza balparti településeit ma­gába foglaló kistáj korábban a jobbparti településekkel szoros kapcsolat­ban állott. Már idéztük összefoglalásunk elején, hogy a sági halastavakat a ságiak a balparti alpáriakkal együtt közösen használták. A török időkben a lakók megmaradásának egyik feltétele a táj mocsaras jellegén, rejtőz­ködési lehetőséget nyújtó természeti feltételein kívül az volt, hogy a Tisza másik partjára húzódhattak át a közlegő martalóc csapatok elől. A XVÏI. században nem egyszer adatolható a nagykőrösiek, kecskemétiek tiszazugi kereskedelmi kapcsolata (főként gabona és gyümölcs szállítása). Valamennyi település révátkelőhely is, de különös jelentőségre a XÍX. században Tiszaföldvár tett szert. Több község révének jelentőségét (Ci­bakháza, Tiszainoka) a vízszabályozások szüntették meg. Tudjuk azon­ban, hogy a Vezseny (Tiszajenő)-Martfű rév jelentősége megnövekedett a Cikta Cipőgyár megépítésével, s a gyalogréven sokan keltek át olyanok, akik munkát kaptak a gyárban. Az 1929-ben felépült tiszaugi híd a közút korábbi forgalmát a Dél­Tiszazug e kis települése közelébe irányította. Tiszaug maga ezzel a híd­dal semmit sem emelkedett, mert a közút elkerüli a községet, csupán átmenő forgalmat bonyolít le. A híd ugyanakkor a korábbi révjárások, kompok szerepét tovább csökkentette, megszüntette az átjárók jelentő­ségét. Ma, amikor korszerűbb járműforgalom lebonyolítására ez a híd szolgál, a többi község teljesen kikapcsolódott az átmenő forgalomból, elzártságuk csak növekedett. A hajdani révhez vezető utakat teljesen el­hanyagolták, megszüntették a „korszerűtlen" réveket, s kikapcsolták jó­formán a legutóbbi időkig még a gyalogrévek működését is. Ez a Tiszazug 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom