Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

Tisza- mentén fekvő településeit a jobb parti községekkel való teljes kapcsolat megszakításra kárhoztatta. Csépa-Csongrád a fahídon keresztül ma is a legelevenebben kapcsolódik a jobb parthoz. A tiszazugi települések házassági kapcsolatait áttekintve megállapítható, hogy a XVIII. században, a lakosság 65 %-a kötött helyben házasságot, a többiek a szomszédos vagy a túlparti tiszamenti településekkel egyaránt házasodtak. A XIX. század végén a külső házasságok kb. 20 %га csökkennek, de az exogám házasságok között jóformán alig lehet különbséget tenni a bal- és jobbparti települések között. Az emlékezet szerint a legények Vezsenyről ugyanúgy átjártak a tiszaföldvári bálokra, mint a vele egy parton fekvő tiszavárkonyiakéra. Nagyrév, Tiszainoka Ókécskével tartott fenn családi- és társas kapcsolatokat. Kétségtelenül irányt szabott a házasodási kapcsolatoknak az, hogy az űjratelepült községek egy része- katolikussá lett, s a túlparton is több a katolikus település. Ókécske református népessége közvetlenebb együttműködést, intenzívebb házasodási kapcsolatot tett lehetővé Tiszainokával, Nagyrévvel, mint pl. a református Tiszaug és Alpár katolikus népessége között Idalakulhatott. Ugyanakkor Csongrád-Csépa kapcsolatát a jobb közlekedési lehetőségen, a város nyújtotta munkahelyeken kívül elősegítette, az azonos vallás is. Megfigyelhető, hogy Tiszaföldvár katolikus népessége Cibakházán kívül a nagyszámú tiszavárkonyi katolikussággal kötött. legtöbb külső házasságot. Már említettük, hogy a Tisza túlpartján a nagyrévieknek, de a tiszaföldváriaknak is volt szőlőbirtoka, Tiszainoka elszakított túlparti, csámpai része csak 1950-től tartozik Tiszakécskéhez, addig — bár szinte teljes egészében uradalmi terület volt — a tíszainokaiak használták, felszabaduló földjeiket is ők vásárolták meg. A Tisza szabályozások feltétlenül új helyzetet teremtettek, elszakítottak levágott kanyarulatokat az anyaközségtől, de ezzel a területtel 1950-ig, az új közigazgatási rendelkezésig mégis megmaradt az eleven kapcsolat, s ez jól mutatja, hogy a révek korábban, s a legutóbbi időkig is mit jelentettek. A Tisza nem elválasztó, hanem összekötő rész, út volt a két part között, s noha a Tiszazug, mint néprajzi csoport, kulturális egység csak a Körös-Tisza szögének balparti településeit foglalja magába, mégis elválaszthatatlan mint azonos történeti sorsú, táji adottságú és kultúrájú terület a jobb parti településektől. A ma kialakult állapot úgyszólván 1950 utáni. Az új közigazgatási határok, az elszakított részek, a révek fokozatos felszámolása, lejáró útjainak elhanyagolása, majd teljes megszüntetésük (jószerint a gyalogréveké is) ma 117