Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

ban, valamint Ausztriában, Csehországban Weit (Vid, Vitus) volt ismert állatpatrónus. Napján tyúkáldozat volt szokásban. Az oszétek (Kaukázusban élő alán eredetű népcsoport) legfontosabb istenségei közé tartozik Falvara, aki a kis szarvasállatok, juhok, kecskék védőszentje. Vendel megfelelője az oszét mitológiában. „Falvara sokasítsa meg a te juhaidat!" — szokták mondani az oszéteknél jókívánságként. Abaev úgy véli, hogy Falvara a keresztény Flóra és Laura eltorzult alakja, ők az orosz néphagyományban a lovak védőszentjei. Nagyon valószínű, hogy az említett keresztény szent nevét a középkorban vették át, amikor az alán—oszét—orosz kapcsolatok erősen kiszélesedtek. Az oszétek másik ismert istene Afszati, a vadállatok patrónusa. Abaev szerint gyökeresen kaukázusi isten, azoknál a kaukázusi népeknél alakult ki tisztelete, ahol a gazdálkodásban a vadászat fontos szerepet játszott. A vadak, vadászok, vadászat védő istene. Marr úgy véli, hogy ez az istenség neve délről jött Frigiából és Örményországból. Az oszét mitológiában Uasztürdzsi Szent György megfelelője, a katonák és útonjárók védelmezője. Tutür a farkasok védőszentje. Tipikusan mitológiai istenség, keresztény vonások nélkül. Ő az, aki a farkasokat összegyűjti és ráküldi a zsákmányra. Ereje nélkül egyetlen farkas sem meri érinteni az állatot. Ha valakit meg akar büntetni az emberek közül, Tutür farkasokat küld az állataira, hogy széttépjék. Ezért, amikor a farkasok rátámadtak a nyájra, az oszétek Tutür segítségét kérték, tiszteletére lakomát rendeztek.

65 A germán országokban október és november ún. Schlachtmonat, toros hónap volt. A gazdasági év véget ér, az állatot behajtják az istállóba. Ez az állatvágások ideje is. Mecklenburgban Gál napján (okt. 16.), de egész éven át azon a napon, amelyre ez esik disznóhúst, szalonnát, zsírt, sőt nem vettek magukhoz. Általában Gál napjával kezdték el az állatvágásokat, előtte nem volt szabad vágni. Altenburgban az volt a szokás, hogy ökör vagy marhavágásnál minden részéből egy darabka húst levágtak és mint áldozatot eldobták. Az észteknél kakast, illetve egy darabját az istálló mögé tették áldozat gyanánt. Hasonló adatokat ismerünk a litvánoktól is a XVII. századtól kezdve.

66 A fent leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy az őszi pásztorünnepek és pásztorszokások esetében a magyar és az európai szokásanyagban két világosan elkülönülő réteget különböztethetünk meg: 65