Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

a szokások egy része a gazdasági év végét, a legeltetés idény befejezését jelzi, így az ezzel kapcsolatos szokások (elszámolás az állatokkal, pásztorszegődés stb.) jellemzik elsősorban. Másrészt egyes szentek állatpatrónustisztelete alkotja a másik réteget, mely főleg vallási jellegű cselekményekben (mise, körmenet) realizálódott, s ennélfogva a védekező, betegségelhárító momentumok jellemzik. Térben és időben más-más jellegű és arányú ez a folyamat az európai népek szokásanyagában. Az ősibb réteget a gazdasági év végét jelző pásztorünnepek alkotják. Már az ókori népeknél megtaláljuk ennek előképeit pl. a rómaiaknál Aesculapius ünnepén, a germán törzseknél Márton napján. Az állatpatrónus-tisztelet a keresztény ideológia hatására a középkor folyamán alakult ki különösen Németországban, majd ennek hatására Nyugat- és Közép-Európát is meghódította. Az állatpatrónus-tiszteletbe a régi szokások közül néhány beolvadt, különösen a toros, mulatozással egybekötött szokások, melyek egykori áldozati rítusok elcsökevényesedett maradványai. Nyugat- és Közép-Európában az állatpatrónus-tisztelet már a középkorban erőteljes és a pásztorszokások e két különböző eredetű rétege korán egybeolvadt, illetve az állatpatrónus-tisztelet éppen erős népi hagyományai miatt az utóbbit háttérbe szorította. Magyarországon ez a folyamat sokkal később, csupán a XVIII. században, a barokk hatására következett be. A magyar pásztortársadalomban a legeltetési idény végét jelző őszi pásztorünnepek, a Mihály, Dömötör, Márton napi szokások az elsődlegesek. Az állatpatrónus-tiszteletet Magyarországon elsősorban a Vendel-kultusz jelenti, tekintve, hogy a hasonló funkciójú Lénárd tisztelete a NyugatDunántúl kivételével csak szórványosan fordul elő. A Vendel-tisztelet csak helyenként olvasztotta magába a korábbi pásztorünnepek szokáshagyományait (pl. a Jászságban és Kelet-Magyarországon). Egyházi jellegének és terjesztésének megfelelően új szokások kialakulásához vezetett, és a hagyományos magyar pásztorünnepekkel párhuzamosan terjedt el a parasztság körében. A Vendel-tisztelet egyúttal azt is jelzi, hogy a barokk kultúra különböző áttételeken keresztül a népi kultúra milyen mély rétegéig hatolt le. A Vendel-tisztelet esetében ez a folyamat meglehetősen erőteljes, s azt is kifejezi, hogy a barokk nem csupán a népi kultúra tárgyi objektumain (pl. népi építkezésben), hanem szellemi, tudati szféráiban is érvényesítette hatását. 66