Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

vései elősegítették ezt a folyamatot. Nézzük meg közelebbről, hogy milyen tényezők játszottak közre a Vendel-kultusz jászsági elterjedésénél. Fontos szerepe volt az egri egyházmegyének, mely már a XVIII. század közepén átvette és terjesztette kultuszát. Barkóczy Ferenc egri püspök 1759-ben harangot szentelt Vendel tiszteletére Jászszentandrás kápolnájában.

19 A jászberényi ferences templom Vendel oltára 1775-ben készült el. Mindez megalapozta a kultuszt és későbbi, nagyobb arányú elterjedésére ösztönzőleg hatott. Jászberényben a középkor óta (1472-től) ferences kolostor állt, mely a vidék egyik fontos ferences rendháza Gyöngyös mellett. Az ennek hatására kibontakozó ferences kultúra és a ferences barátok állandó jelenléte is serkentőleg hatott a Vendel tisztelet korai elterjedésére. Bedekovich Lőrinc XVIII. századi térképéről és a Jászkun Kerület jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy az 1770—80-as években már két szobra állt a Jászságban: Négy szállás pusztán, valamint Jászdózsa és Jákóhalma között. Így a szent kisebb helyi tiszteletével már a XVIII. század második felében számolhatunk. Népi tisztelete nagyobb mértékben a XIX. század első felében bontakozott ki a Jászságban is, és a század közepén a Vendel társulatok megalakulásával érte el tetőpontját. A kultusz fellendülését több tényező egyidejű jelentkezése idézte elő. Legfontosabb, hogy a gyapjúkonjuktúra hatására a XIX. század elején rendkívüli módon megnövekedett a népi juhtenyésztés a Jászságban. Az ország nyugati részén ez már a XVIII. század második felében megtörtént, főleg a nagyobb uradalmakban, ahol először kezdték az új fajtát tenyészteni.

21 A Jászságban azonban csak ebben az időben kezdte éreztetni hatását. A juhtartás méreteire jellemző, hogy az 1828. évi állatösszeírás 77.684 juhot számlált a Jászságban, ami majdnem kétszerese a száz évvel korábbi állománynak.

22 A szarvasmarhatartás mellett egyre inkább áttértek a jól jövedelmező juhtenyésztésre. FODOR FERENC írja, hogy 1830-ban a jászberényi határnak csupán 37 %-a volt szántó, a többi legelő és rét.

23 Berény állatállománya ebben az időben igen számottevő, csak a juhok száma 19.268 db., s az összállományt tekintve egy gazdára 18 állat jutott. Ez a valóságban a társadalmi, vagyoni különbségek miatt másképp festett. Pl. Jászfényszarun 1867-ben 62 birkás gazda lakott, s közülük kettőnek félezernél több birkája volt.

24 Ezek az adatok jól szemléltetik a Jászság korabeli nagyméretű juhtenyésztését. A gyapjúkonjuktúra fajtaváltással, a merinó juh térhódításával járt együtt. A Jászságban a XIX. sz. első felében is igen lassan kezdett kicserélődni az 47