Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

lelte, hogy б azt a helyet soha sem hallotta másképpen nevezni az felperes fél pedig két gödröt mutatott nekünk, amelyet valamikor a sik földnek megvédésére ástak ki, mely körül dél és észak felöl emelkedettebb a talaj, mintha domb volna és pedig dél felől kisebb, észak felől nagyobb és emelkedettebbnek tetszik, mely dombról azt tette fel a felperes fél, hogy az az Értő határhalma, de bizonyitani semmivel sem tudta, mert maga a tanú minket odavezetve, azt vallotta, hogy arról semmi mást nem tud, mint hogy azon árkokat már azelőtt gyakran látta. A másik fél pedig azt beszéllette, hogy az a föld azokból a gödrökből hányatott, hivatkozva a többi hasonló gödrökre, melyek mintegy dombként hasonló felhányott földből vannak. Azért visszatérve az emiitett dombocskához, az felperes fél tanúit megeskettük, hol is

1 az első tanü azt vallotta, hogy midőn a kenderesi barmok mellett szakadatlanul 3 évig volt, mindig eddig a halomig és a tegnap előtti emiitett nádasig, ahova minket vezetett, a kenderesi barmok nyájával szabadon és'minden zavartatás nélkül vagy bírságolás nélkül szokott legeltetni. A most emiitett halomtól fél nyugat felé kb 16o3 lépésnyire egy, a szántóföldek közt levő dombocska találtatott, ahol az előbbi bejárás alkalmával egy eltört határjel volt ennek a dombocskának a közepébe beásva és itt megállva, a három tanú azt mondotta, hogy erről-a dombocskáról semmit sem tud, de az 1. és 4-, tanú visszatért és vezetett bennünket egyenesen dél felé egy útig, melyen keresztül a kisújszállásiak szokták szántóföldjeikről a magok termését haza hordani,mely ut mellett egy másik dombocskát is mutatott és esküvel állitotta,az első'tanú, hogy azon hányásig emiitett útfélen valóig, mindenkor szabadon járt a kenderesi marhával, mig Kenderesen pásztorkodott. Innen délnyugatra egy más dülőuthoz vezettek bennünket és 1923 rendes lépésnyire megérkezvén, azon ut mellett annak észak felőli oldalán a gyepen másik csekély dombot mutatták, melyről az első tanú azt erősítette, hogy határ-halom és hogy mindig eddig tartották a határt Kendere— siak és addig járt hajdan a Kenderesi marhával és szabadon legelte tett a fátens — a nyugati oldalon a kisújszállásiak szántóföldjei terülnek, e halom északi, keleti és déli oldalán és hogy nem messze ezen halomtól nyugot felé, hol a kisújszállásiak kutat kezdtek ásni, azon a laposon'ő sokszor hált a gulyával, mely ugy tartódott, mint Kenderesi föld. A határ többi részéről semmit sem tud, A második megbízható tanú Kulis István törökszentmiklósi, körülbelül 4o éves, eskü alatt vallja : Ezelőtt 7 esztendővel Kisújszálláson lakván, még akkoron Kenderes puszta lévén, ezeken a belső réteken eleget csikászott, akkoron hol karcagi, hol kisújszállási gulyabeli marhák jártának és ottan is haltának nem külömben a debrecenyi marhákat is legeltetni szabadon ide járatták egész a Ravaszlyokíg, ezt pedigh onnen tudgya, hogy döbröczönyi marhákban megdögölvén. Farkast is fogott a tőrben a dög marhákon. Ravaszlyuk felől pedigh egyebet nemtud mondani, hanem hogy mindenkor Ravaszlyuknak hittak és ezen kivül Ravaszlyukat nem tud я nam is hallott, azt pedig tudgya, hogy eddig a Eavaszlyukig mind karcagi, mind kisújszállási és döbröcenyi marhák szabadon járták magok határa felől. Tovább, hogy a Fattyuszigetnek a harmadik helyt mindenkor hittak, elégszer hallotta a kisújszállási emberektől, mivel maga is Kisújszálláson lakott, azt is jól tugya, hogy eddig a Fattyuszigetig és Ravaszlyukigh, nem különben a Töskés szigetig is mindenkor szabadon járt a kisújszállási marha magok ha— - 86 -