Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

tára felől. Ellenben Kenderes felől is a döbröcenyi marha addig szabadon járt, elégszer is hált a Szalykőnél, minden ellenkezése nélkül a Kisújszállásiaknak. Az hol pedig negyedik stációban megálltunk, vallotta azon tanú, hogy• mind nyilván tudgya, mind pedigh mindenkor hallotta, hogy ezen Domb légyen Hajónyugodalom, nem is tud más helyet, kit Hajónyugodalomnak hinának, azt pedig onnan tudgya bizonyosan, hogy midőn Kisújszálláson lakott, eő keritette saját kézivel ezen dombot árokkal és káposztája volt rajta s azon káposztát azután ősszel maga a fátans vitte haza szekéren, azt is tudja, hogy elmében bódult egy Palkonyi mester innend nem messze a vizben holt és a testét ezen a helyen temették el, hogy pedig itten valami'határhányást látott volna

s azt nem mondhattya.Ezen kivül mást nem tud, A harmadik tanú Kulis János törökszentmiklósi lakos, kb. 3o éves, eskü alatt vallja : Ez előtt két esztendővel kenderes! gulyás lévén,két esztendeig ezen Tövises szigeten eleget legeltette a Kenderesi gulyát, itt is hált, tanyájok is itt vol és mikor a kenderesi marha nem itt volt, a kunhegyes! marhákat is reá hajtották. Ravaszlyuk felől pedig azt vailya, hogy ezen hegyecskét mindenkor Ravaszlyuknak hittak, ezen kivül több Ravaszlyukat nem tud, hanem hogy addig a Ravaszlyukig Borbély Mihály marhája szabadon járt, azt tuggya és látta. Tovább a Ravaszlyuktól dél felé menvén és harmadik helyet megállván, ezen fátens ezen helyről semmit sem tud mondani. A mely helyen negyedszer megálltunk, a fátens nyilván tudgya, hogy az legyen Hajónyugodalom hely. Mivel eő is Kisújszálláson lakván, báttyával együtt árkolta bé ezen hatot s káposztájok volt benne s innen vitték haza a káposztát, hogy pedig ezt a helyet magok is a kisújszállásiak Hajónyugodalomnak hittak, eő tőlük tanulta s eő tőlök hallotta, másként nem is tudná, ha eő tőlük nem hallotta volna, a Nagyrétet pedig nád dolgábul a kisújszállásiak is élték a kenderesiek ia, ugy a halászatot is a kisújszállásiak tél idejében jég alatt élték, a kenderesiek pedigh mivel nem volt rá gongya, élték-é, nem—é, nem tudgya,E— gyebekről nem tud. Negyedik megbízható tanú Nagy István debreceni polgár, kb. 36 éves.Ezelőtt 8 esztendővel szakadt el innend, azelőtt pedig mintegy 17-18 esztendeig /Hol tájától kezdve/ az debrecenyi marhák mellett, hol bujtárkodott kicsiny korában, hol gulyáskodott nagyobb korában s azon debrecenyi marhákkal egész a Ravaszlyukig szabadon elfordult, mivel nem is tudta, nem is kérdezte, ki hova való határ, puszta lévén a föld. Ravaszlyuk felől egyebet nem tud, hanem hogy hallotta emlegetni Ravaszlyukat" és amint feljebb már megvallotta, hogy debrecenyi marhával egesz addig elfordult gyakorta, minden háborgatás nélkül Kenderes felől, melyet is gazdái árendáltak. Fattyuszigetről pedig semmi sem tud mondani, hasonlóképenn Hajónyugodalomról is semmit se tud. A Turgonyi temetőnek nevezett áombon ugyanaz a tanú igy vallott : Hogy azon 18 esztendő alatt, valamikor erre fordult a Debrecenyi marhákkal és guláyval, mindenkor háborgatás nélkül addig a temető halomig bocsátotta és legeltette a marháját ugy mint kenderesi földön, hanem egy időben a kisújszállásiak tilalmasnak tették magoknak ezen halom táját a Csonkaérig. Akkoron küldték ezen fátenshez két izben két két embert,hogy ne bocsássa és ne járassa marháját azon tilalmast is. Minthogy ugy hallotta régi emberektül, hogy az temető laponyagig vagyon az kende™ rési határ. A Pipás határrul a fátens semmit sem tud, hanem a mint ~ 87 -