Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

azt vallották, hogy nem tudnak semmit, azt sem, hogy milyen az a föld. És itt véget ért a második napi szemle. Harmadik nap a Tövisesszigeten megállva, itt a fél kijelentette, azt nem vitatja, hogy ez kenderes! határ a Tövisesszigetig, ahol most állunk délnyugat felé a harmadik pózna mellett, de ettől északra kezdődik a kolbászl határ, miből kifolyólag ennek a Tövisesszigetnek is a fele Kolbászhoz tartozik. Itt megeskethetett Szűcs János, Borbély Mihály jelenlegi kakati bérlője, 57 éves, ki ezt vallotta : Ez előtt 7 esztendővel 3 esztendeig emiétett Borbély Mihály gulyása volt, azelőtt pedig kenderesi gulyás 3 esztendeig és egy esztendeig göbölyös lévén /tehát 1719-23 közt/ ezen a Tövisesszigeten mind Borbély Mihály marhájával, mind pedig kenderesi gulyával és sőrével mindenkor minden háborgatás nélkül szabadon járt, mivel mindenkor köz földnek Kenderes és Kakát közt tartották lenni, de az Kolbászi részről való marhát sem nem látta, sem nem hallotta, hogy erre a Tövises szigetre járt volna és semmi határhányást ezen a helyen nem tud. Ettől a helytől tovább egyenesen kelet felé 264o lépésnyire ugyanazok a tanuk vezettek bennünket a Ravaszlyuk nevű halomhoz, mely hosszúkás és tetején bizonyos hányások és gödrök látszottak, ezekről a fenti tanú semmi bizonyosat nem tud, hogy mit jelentanénak, de azt vailya, hogy ez a hegyecske Ravaszlyuknak hivatott és hallotta, hogy ezen a halmon hármas határok volnának, ugy mint egyik Kolbászi, másik Kakati, harmadik Kenderesi és eddig a halomig karczagi marhának Bocsa felől, Kakati marhának Kakát felől, Kenderesi marhának Kenderes felől; Kimbe—, gyesi marhának pedig Kolbász felől mindenkor szabad volt járni. Majd a Ravaszlyuk halomtól dél felé l87o lépésnyire megállva ugyanazon tanú vallja : Hallotta felül irt pásztorságában Vasas Mihály nevű kisújszállási öreg pásztortól, hogy ezt a darab szigetecskét Fat

ty

us

ziget— nek hiják s azon pásztorságában egy télben ki szorulván a vizek miatt a Nagyrétből a gulyával, addig a Fattyuszigetig a marhájával kijött és harmad napig azon szigetig a marháját legeltetvén, a kisújszállási biró reá küldött és megizente a Fátensnek, hogy tovább ennél a szigetnél ne bocsássa a marháját, mert behajtattya, ugy aztán innend csak meginditotta a kenderesi gulyát lefelé az alsó kenderesi puszta részre. Itt azonban semmi határjel nem jelöltetett ki. Majd a Fattyuszigetről nyugat felé hajolva 155o lépésnyire egy csekély halmocskán megállva ugyanazon tanú vallja : Amidőn a mint fellyebb emlité a Fattyusziget táj árul lefelé meginditotta a kenderesi gulyát ezen a HajónyugodaXmxjn volt a kisújszállási gulyás taligája; azon gulyás mondotta, hogy ez a partocska legyen a Hajónyugodalom. Egyébként ezen a helyen semmi határjelről nem tud. Végre a legközelebbi állomástól, melyet a tanuk Hajónyugodalómnak neveztek, a sik vizeken és nádasokon nyugot falé haladva 5135 lépésnyire ugyanazon irányban a Turgonyi temető nevű dombhoz értünk, mely a kenderesi határ felöl dél felé eléggé feltűnik és köröskörül van árokkal és itt megállván, noha a nap alá hanyatlott és esteledni kezdett, akkor több tanút, mint a hat, nem tudtunk kihallgatni, hanem szeptember 28—án ugyanarra a helyre kimenvénk, mikor ugyanott megállót tunk az a tanú, a sorrend szerint az első vallotta, hogy ő tudja, hogy ahová megérkeztünk, az Értő és ezért a tanúnak meghallgatása után újra visszatértünk a tegnap előtt megtartott szemle helyéhez, az emiitett nádashoz, ahol a tanúval nyomoztunk, hogy vajon bizonyosan tudja-e, hogy az a hely, ahova minket visszavezetett, Értőnek hivatik, mire azt íe— - 85 -