Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

is dicsekedhettek, Külön márkájú „Martfűi vaj és sajt" jelzésű termékeket állítottak elő korszerű tehenészetükben. Az uraság porig lealázó embertelen bánásmódban részesítette a gazdaság dolgozóit. Pl. számtalan esetben megtették, hogy Tiszaföldvárra orvosért és bábáért trágyásszekeret küldtek.

81 A martfűi téglagyár cserepeiről és tégláiról országos hírű vállalkozás volt. A téglagyár dolgozóinak életszínvonala mégis mélyen az országos átlag alatt maradt. Látástól vakulásig tartott a munka, és a dolgozók állandó harcban álltak a Lackó-féle részvénytársaság hajcsáraival, Mekkler Jenő gyáregységvezetővel. A földbirtokosok mellett, ez az 1913 óta működő téglagyár képviselte „az úri Magyarország" e tipikus darabján a kapitalizmust.

82 Máskülönben a fieiudfaMziraus sánba nagjadotit vi:szion,yiait iláithíaitta a szemlélő 1939 táján a vidéken: majorságok, terpeszkedő úri birtokok, szegényparasztok, sok zsellér, sok munkanélküli — ameddig a szem ellátott. (Összességében ez felelt meg Bata elképzelésének.) A földbirtokosok támadása és a budapesti kisiparosok tiltakozása A jelenlegi Tisza Cipőgyár helyén csak legelő és szántóföld volt, melyet Bata zlini igazgatósága igyekezett Szobotka uraságtól pénzügyi tranzakcióval megkaparintani. így került megvételre: az Iparügyi Minisztérium rendelkezésének megfelelően Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében bekebelezett és Tiszaföldvár község határában elfekvő puszta Özv. Szobotka Dezsőné és társa tulajdonát képező 593 kh ingatlan 325 000 pengőért.

83 Martfű az 1940-es években valóban csak puszta volt, egy állomás neve. Azonban hamarosan megismerte nevét minden magyar kisiparos. A városokban a nagy- és kisiparosság, a falvakban (Vilonya, Tiszaföldvár) a földbirtokosok szegültek szembe a gyáralapítás terveivel. Tiszaföldváron pl. Patrubány István főszolgabíró és Jeskó Jenő főjegyző volt terveinek legnagyobb ellenzője. Batáék látva a kialakult helyzetet, a munkaerő biztosítása érdekében a csehszlovákiai munkabéreknek megfelelő bérszinten hirdették meg a gyár alapozásához szükséges munkások toborzását. A földbirtokosok féltették az olcsó, 80 filléres napszámot, a nagy válogatási lehetőséget a munkanélküliekben, másrészt a munkásmozgalom lehetőségének fokozódásától tartottak. Ezért kétségbeesve, lázas gyorsasággal értekezletet tartottak a tiszaföldvári községházán és a tiszai alsójárás főszolgabírói hivatalában. Kérték a főszolgabírótól, hogy telefonon kérje a kormánytól Bata letelepedési engedélyének visszavonását, s amennyiben ez már nem lehetsé39