Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

ges, úgy a Bata-cég által kifizetendő munkabéreknek a szokványos mezőgazdasági bérszinthez való rögzítését követelték.

8

'

1 Bata martfűi tervéről a legmélyebb felháborodás, méltatlankodás hangján nyilatkoztak az eddig is elszántan küzdő, főleg budapesti nagyés kisiparosok. „A Bata és pártfogói nem nyugszanak" címen ír szaklapjuk. Baldauf már tud a gyáralapítás tervéről, s tudni véli, hogy „bankférfiak támogatják". A megjelenő szaklapok pontos értesülésekkel is szolgálnak, ötezer munkást akar majd foglalkoztatni. „Nem elég, hogy itt maradt a Bata-cég, még terjeszkedni is merészel", méltatlankodik a lap.

85 A budapesti kisiparosság ismét rendkívüli gyűlésen és a sajtóban tiltakozik az újonnan történtek és a tervek ellen. Ez újabb akciójuk vége egy finom papíron előállított memorandum volt, amellyel igen megjárták a derék kisiparosok. A „Nagybudapesti" c. újság megvádolta őket, hogy nagytőkés pénzből tett szert az ipartestület ilyen drága kiadványra. Másrészt azonban nem az egész hazai kisiparosság lehetett így éveken át felbőszülve Bata CIKTA Rt. ellen — józanabb hangok is hallatszottak hazánkban. Erre utal a Lábbelikészítők Lapja, s benne az „Ejnye-ejnye uraim" című cikk.

86 Ebben a budapesti cikkíró soviniszta jelszavakkal tesz szemrehányást a Tisza jobb parti Mezőgazdasági Kamarának, mely a legutóbbi ülésén azt állapította meg, hogy „Bata-elleni tiltakozásnak nincs létjogosultsága". „Agrárproletáriátusunk nagy lévén, az efféle korszerű vállalatokat még inkább szaporítani kellene." Látszik ebből a szintén publikált nyilatkozatból, hogy bár a leghangosabb, de nem egyetlen, s nem a legjózanabb hang hallatszott kb. 12 éven át a budapesti cipész kisiparosok és a gyárosok megmozdulásain keresztül. Még egy megszégyenülés érte a hangoskodó cipész kisiparosokat. Az iparügyi miniszter a KIOSZ nyomására 1939. áprilisában 10 tagú bizottságot küldött ki Zlinbe Bata-gyári módszerek tanulmányozására. Kunder talán meglátta azt, amit az elvakult kisiparosok nem, hogy nem csak irigyelni kellene Batát, hanem a magyar cipőgyártásnak tanulni valója is lehetne az ottani módszerekből. A hazatért küldöttség a KIOSZ 1939 májusi ülésén nem sok rosszat tudott mondani a Zlinben látottakról,

87 (tőkés szemmel nézve), meg kell állapítani: modern a technika, jó a bér, iskolák, kórházak állnak a munkások rendelkezésére. Hibaként csak azt tudták felhozni, hogy Batáéktól kellett vásárolni a munkásnak, s azt, hogy már az óvodában cipőt rajzoltatnak a gyerekekkel. Csak azért nem ajánlják a látottak alkalmazását nálunk, mert ez a magyar kisiparos tönkremenetelét jelentené. fs