Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

teljesítményeket kívánt, hogy 1906 szeptemberében egyre növekvő sztrájkhullám robbant ki, mely csaknem az I, világháborúig tartott. A batyovkik híre egyre messzebb eljutott Tamás ügyes, nagykereskedelmet kiküszöbölő kereskedése következtében. 1910 táján, már túljutva a Monarchián, a Balkán-félszigetre, Németországba és Japánba is behatolt a „batyovki". 1910-ben napi 3400 pár cipő volt a termelés, s ennek négyötöde már a gyárban készült. Mindezt 350 munkás termeli. A világháború Bata Tamásnak nem vért és gyászt hozott, mint a kisemberek millióinak, hanem hatalmas nyereséget. Tamás megelőzve a többi gyárost, rögtön a világháború kitörése után Bécsben termett, s előnyösebb, olcsóbb, rövidebb határidejű vállalással hatalmas állami megrendelésre (50 ezer pár bakancs) tett szert. Jellemző, hogy üzeme eddig vászoncipők gyártására volt berendezve, mégis vállalta a bakancsok készítését. Még négy [másik zMni gyárral is készíttette azokat, de mivel a vállalkozó ő volt, a haszon is az övé lett. A hadirendelések példás teljesítéséért magas osztrák császári kitüntetést kapott a Bata-cég. A háború alatt potom pénzért jutott a cég munkásokhoz: a bevonulástól vonakodók jóformán ingyen is hajlandók voltak dolgozni. Rajtuk kívül nagy számban alkalmaztak orosz hadifoglyokat is. 1917-ben már 3900, sőt időnként 5000 munkása is volt a cégnek, s míg 1910-ben napi 3400 pár cipőt állítottak elő, 1918-ban a napi 20 ezer párat is elérték. Az 1918-as monarchia-ellenes függetlenségi szervezkedésekből az új csehszlovák állam megalakulásáért vívott küzdelmekből a Baták nem vették ki részüket. Bizonyára inkább monarchia-pártiak voltak, hiszen számukra a Habsburg-állam nagyobb, iparilag fejletlenebb tartományaival jó vadászterületnek számított. Az újonnan alakult csehszlovák állam rövid ideig bizonyos ipari túlterheltséggel bírt, hirtelen elveszítvén eddig az egész Monarchiában élvezett piacait. A krízist 1918 végén már a Bata-cég is érezte: a külföldi megrendelések lecsökkentek, pedig 30 millió korona értékű áru volt raktáron. Az 1919-es évi, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta kezdődött, az egész Európát friss áramként érintő forradalmi hullám a Bata-üzemeket sem hagyta érintetlenül. 1919 tavaszán a fémmunkások sztrájkot kezdtek, béremelést, szociális helyzetük javítását kérve. Legfőbb követelésük az volt, hogy önálló szakszervezetet alakíthassanak, hiszen példátlan, és Bata elnyomó módszerét élesen mutató jelenség volt, hogy Bata-munkás nem lehetett még szakszervezeti tag sem. A sztrájk az egész üzemre, a tisztviselőkre is kiterjedt. A hosszas — a munkások és Bata közötti — tárgyalásokon később Tamás a tisztviselők követeléseit teljesítette, hogy a dolgozók iránti szolidaritását megtörje. A később tett engedményeket fokozatosan visszavonta,

16 13