Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

•5 2.44 gyón rossz minőségű» s kérik, hogy kárpótolják őket. l8ol-ben két lakos azt kéri, hogy a Borda réten nekik jutott nyilas helyett adjanak másat, mert nagyon kihasznált, rossz. A tanács azzal utasítja el kérésüket, hogy hivatkozik arra, miszerint az előző években is szántva volt az a * „ 145 terület, ha azoknak jo volt, ok is elegedjenek meg vele. À forrásokból egyértelműen kitűnik az is, hogy ezek az újraosztással élt földek függelékei voltak a tőkeföldeknek, s ezekből csak a tőkeföldek arányában, ill. a Liber Fundiban meghatározott jogok szerint részesedhetnek, 1794—ben a katolikus pap kéri, hogy neki is juttasson a város az egyház földje után járó földekből. "Kinek-kinek Hedemptionális summájához képest szokott itt a* kaszálló és köles föld adatni, és ollyannak nem a* kinek pénze nintsen; ámbár pedig a* kérő Tiszteletes ur mint Plebánus itten földet bir is, mivel mind az által azt nem ugy birja mint redemptus, ahhoz képest jussát a* prae— tendált nyilasokhoz nem is tarthatja. Ollykor még is midőn dinnye és kender föld Irredemptusoknak is osztatni fog, a 146 Tiszteletes ur sem marad ezekbe reszetlen." Mivel a redempció idején még a katolikusok nem lakták a város területén, hanem királyi rendeletre telepitették be őket 174-8—

ban, Így nem járulhattak hozzá a váltságösszeghez, Á későbbiek során is azonos az elbírálásuk a földtalen irre— demptusokkal ; ha a lehetőség ugy hozza, ad a város nekik is az évenként osztott földből, kaszálóból és nádból, de mindig csak abból, ami marad« Először a birtokos lakosság igényeit elégítik ki az osztó küldöttek. Többször előfordult, hogy egy—egy földet több évig is - 83 -