Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

mélyen benn a föld közepén, sokszor a vakuthoz / két dűlő földjeinek találkozási vonalánál hagyott koskeny földsár/ közelebb települt. így széles utszalag vágta ketté a földet. A tanya nagy négyszögletes gyepes térség egyik sarkában állott, rendszerint ugy, hogy az udvari homlokzata délre nézzen. Ezt a gyepes teret paliágnak nevezték. Nagysága függött az adott gazdaság nagyságától, azzal egyenes arányban állott. A pallagon állottak az épületek, itt raktározzák a takarmányt, itt volt a nyomtató szérű.Nem ritkán elérte az egy, másfél katasztrális holdat is a nagysága, így legelője volt a baromfinak, s az otthon tartott jószágot is kipányvázták rá. Fukarabb gazda tanyásaival meg is kaszáltattá. A tanyának az élete az 195O—GS évekig, a termelőszövetkezeti mozgalom eredményre jutásáig a hagyományos keretek között folyt. Ma már kevés olyan tanya van, melyen az eredeti tulajdonos lakna. Ma inkább csak a fiataloknak meggazdagodási lehetősége, néhány évig kinn élve jószágot nevelnek, s azon igyekeznek, hogy minál előbb a városra köl tözhessenek, átadva helyüket ujabb fiatal tanyalakóknak. Ugarföldek A Tilalmas mellett a határ másik jelentős részét, melyet földmüveléssel éltek, az ugarföldek tették ki. Sajátos tulajdonjogu és funkciójú terület volt ez, Szomszédos volt a tanyaföldekkel, némelyik helyen közéjük ékelődött. Minőségileg kevés különbség van a kettő között, az ugarföld rovására. Ezt a területet is - a Liber Fundi alapján történt kiosztás szerint — mindenki maga birtokolja. Sajátossága vi- 7o -