Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)
a gazdálkodás üzemhelye maradt, s mint ilyen» szoros kapcsolatot tartott fenn a várossal» a városi házzal. A ta nyán csak . legritkább esetben lakott kinn a gazda - általában csak a vegetációs időre költözött ki, máskor a városi házában élt. A tanyán a gazda fiai vagy a szolgaszemélyzet tartózkodott s gondozta az állatokat, végezte a más jellegű munkákat. Különösen az önálló közigazgatás- időszakában /I876 előtt/ a birtokos lakosok benn élve a városban, erőteljesen részt vettek a közéletben» a kommunitás munkájában. GYÖRFFY István erről igy ir : n A tanya főleg abban. különbözik minden jaás európai magános településtől, hogy nem önálló telep, hanem függeléke egy népes, csoportos föld93 müvestelepnek, a parasztvárosnak. n Máshol pedig : " A tanyai embernek háza van a városban, vagy ha állandóan tanyán lakik - ami ujabb szokás — akkor is az anyaváros kötelékébe 94tartozik." ERDEI Ferenc általában az alföldi tanyák problémáit tárgyalva szintén utal arra a fontos tényezőre, hogy a tanya sohasem szakadt el teljesen a várostól, nem bontotta meg a település egységét, hanem a termelés szükségleteihez alkalmazkodva, 95 kitelepitette a munkaerőt. J M aga a város nem engedte, hogy a lakosai kiköltözzenek es igy a közterhek alól kivonják magukat. FODOR Ferenc jászberé nyi példával bizonyltja a Tanács beleszólását a tanya haszna latába, mikor idézi az 1764— es jegyzőkönyvet : " Elvégezte tett, hogy Kisasszony napja előtt esendő vasárnapig senki ne merészeljen a tanyákra kiszállási és az ott teendő munkához kezdeni."" A lakosok törekvése, hogy a közügyekben reszt vegyenek, s a város tilalma egybe esett, s csak elvétve találkozunk olyan jelenséggel, hogy valaki kivonta magát ez alól, s - 62 -