Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

a rendszer is támogatja, melyet később bővebben bemutatunk, a melynek a lényege az, hogy az évenként élt rétet, nádast mindig tizedenként és házsorjában osztották ki a Liber Fundi alapján. Ha a későbbi vizsgálódások e feltételezéseket igazolják, ugy kitűnő lehetőséget nyújtanak a 18. századi térképek,hogy névtani vizsgálatok segítségével településtörténeti eredmé nyéket érhessünk el. Ka is vannak pl. Karcagon olyan városrészek, melyek egy-egy család nevét viselik /pl. Fanzug,Pernyészug/. Hasonló jelenséget feltételeshetünk FODOR Ferenc jelzése mögött is. Ugyancsak a szolnoki Levéltárban található két, ill. három kéziratos.térkép 176>~ból, tehát nem sokkal a redempció utáni időkből. Ezeken a térképlapokon — feltehetően munkatérképekként kell értékelnünk őket - a Tilalmas! határrész felosztását tervezték — a dűlők be vannak jelölve. Ugyancsak feltüntették ezeken a lapokon azokat a helyeket, ahol valamiféle épület, ill. tanya vagy szállás volt. 218 ilyen helyet jelöl a térkép. Külön sajátossága, hogy ezek a tanyahelyek a várostól távolodva egyre sűrűsödnek. Körülbelül a határvonal és a város felezővonalánál kezdődnek, s kifelé menve egyre sűrűbben fordunak elő. Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy a városból a mész-. szibb levő helyek müvelése nem gazdaságos /lo-13 km/ kijárással, hanem kitelepitik a gazdasági egységet. Egyúttal azt is bizonyitja, hogy a legkorábbi tanyák létrejötténél fontos szerepet játszott a földművelés szempontja. Másik értéke ennek a térképnek, hegy minden ponton feltünteti a tanyatulajdoncs nevét is. A fentebb emiitett térképpel összevetve megállapítható, hogy azonos helyen azonos nevek vannak, ami azt jelanti, - bo -