Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

hogy a kiosztott földekan megtelepedő rademptus gazdák ta­nyáival kell itt számolni./Ld. a térképmellékleteket./ Noha többet nem tudunk mag ezekről az első szállások­ról, nem lehet kétséges, hogy azonosak lehettek GYŐR FF Y és VARGHA által leirt legarchaikusabb tipusokkal. A kiala­kult egyosztatu, pitarólas tanyák - mint erre már utaltunk­a határba kitelepitett tüzeiős ólak leszármazottai. Jelle­gükben, funkciójukban megfeleltek a követelményeknek, jól szolgálták az állatok "és az ember védelmét. A későbbi idők­ben a tanya változása egyúttal jelzi, a gazdálkodás jeliegé­ben beállott változást is. VARGHA László kitűnő tanulmányá­ban nagyszerűen mutatta ki ezeket a változásokat, hangsu ­lyozva, hogy " a nép általában nem hangulati építményeket hoz létre, hanem anyagi erejének és életformájának megfele­lő, életmódjából adódó és azt szolgáló, az építőanyagok ok­91 szerű felhasználásával emelt szükséglati alkotásokat." Majd később véleményét kiegésziti : n A tanya elrendezésé­ben végbemenő alaprajzi változást a gazdálkodás j allege és módja m as;.y arázz a." Karcagon két nagyobb tanyásadási szakasz figyelhető meg; az egyik a már fentebb leirt tilalmasi terület tanyásodása, mely a redempciot követő évtizedekben teljesedik ki, a másik jó másfél századdal későbbi folyamat. A Tisza szabályozása s a mocsarak lecsapolása következtében jelentős területek sza badultak fel a mezőgazdasági müvelés számára. Ezeket a terü­leteket 1896-ban a Liber Fundi alapján ismét felosztják a bir tokos lakosok között, s itt létrejönnek az un. réti'tanyák. A tanya a Kunságon mindig megmaradt a városi kötelékben, sohasem szakadt el teljesen a várostól. Tulajdonképpen csak - 61 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom