Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Аг itt folyó paraszti életrend kiteljesedésének a tere a változó és változatos nagy határ. Tiltott földfoglalás Az előző fejezetben rámutattunk azokra az élési formákra, melyek a vizsgált időszakban Karcag gazdálkodási kereteit adták. Ezen belül a földműves kultúra terjedésének útját követhettük nyomon. Különösen tanulságos az, hogy a 18, sz. elején a határ használatának van egy sajátos módja, a szabad foglalás. De — mint erre utaltunk - megítélésünk szerint ez csak átmeneti állapotnak tekinthető, egy kiforratlan közigazgatás eredménye. Azonban nem szűnik meg teljesen, s illegálisan tovább is találkozhatunk földfoglalással. Ennek rendszerint olyan formái vannak, hogy a legelőkből a szélső birtokosok egy-egy darabot a magukéhoz szántanak, igy növelve saját vetésterületüket. Ilyen tiltott földfoglalással mindaddig találkozunk, mig van a határban közös használatú föld. Tehát egészen a 19.század végéig megvan. A tiltott földfoglalásnak két formájára sikerült fényt deriteni ; nyilt és burkolt volt. A kevés és szűkszavú szövegek inkább csak arra alkalmasak,hogy felhívják a figyelmet a problémára. Szélesebbkörü elemzésre nem biz:tosithatnak lehetőséget. Már a redempciót megelőző évtizedekben találkozunk оДуап törekvésekkel a kommunitás részéről, hogy a szabadon hagyott földek további sorsának intézését a tanács maga végezze,1739— ben a tanács a gazdáik által elhagyott kaszáló parlagokat má— 66 soknak "felfogni és paszérolni nem engedi" l?A-3-ban "Kabai - 5o -